A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

Már ennek előtte a hunok módosították az európai indogermánok elhelyezkedését. A hunok az i. e. 400 körül vandálokat, szvéveket és alánokat szorítottak ki lakóhelyükről, ennek következtében a nevezettek Galliában kötöttek ki, majd hamarosan Hispániába települtek át. A telepesek nem voltak szántó-vetők. Aligha állítható róluk, hogy az ekeszarvát kezükben tartva vonultak a kontinens egyik sarkából a másikba. Erre csak elitjük lett volna képes, de ez a csoport már nyájaiból és adószedésből tartotta el magát. Azon felül voltak pásztorcsoportok is a költözködők között. A nomád pásztortörzsek gazdag vagy kifejezetten szegény nemzetségei vándoroltak és telepedtek rá - hódítókként - az elfoglalt terület őslakosságára. Mégis, a helyzet az, hogy a prehistorikus népvándorlás résztvevői csak egy réteghez tartozó csoportokból álltak. Az elit lóháton közlekedett. A szvévek klán-vezérei Galíciában alapítottak királyságot (411— 581). A vandálok és az alánok az Ibériai-félszigeten próbálták megvetni a lábukat, majd rövidesen átköltöztek Észak-Afrikába. Ezzel egy időben a Német-síkságról a burgundok Galliába költöztek, 406-ban letelepedtek a Rhone-völgyben. Az i. sz. 3. században a nyugati gótok Dáciát hódították meg, és a birodalom határait a Dunáig tolták ki. A nyugati-gótok 376-ban elfoglalták a Duna alsó szakaszát a római határtól északkeletre. Rövidesen meggyűlt a bajuk az impériummah a rájuk nehezedő nyomást nem tűrve, fellázadtak és végigfosztogatták Délkelet-Európát a Fekete-tenger északi partvidékétől az Adriáig. Betörtek Itáliába (402), rövidesen kirabolták Rómát (410), majd onnan is továbbvonultak. Néhány év múlva Galliában (Aquitaniaban) találjuk őket. Nemsokára továbbálltak, 429-ben a vandálok és az alánok helyét foglalták el az Ibériai-félszigeten, mert az ott lakók Afrikába tették át székhelyüket. A nyugati-gótok egy újabb hulláma átkelve a Pireneusokon - letelepedett Hispániában. A csoport saját államot alapított, amelyet 71 l-ben a mórok számoltak fel. A keleti-gótok a Duna mentéről kiindulva Itáliában raboltak, s nemsokára - meghódítva Lombardiát - 476-ban felszámolták a Nyugatrómai Birodalmat. Őket faj testvéreik, a Pannóniából érkezett longobárdok győzték le 568-ban, amikor Itália északi és déli részét szállták meg. A történtek ellenére, a Csizma középső sávjában megmaradt a császárság. A legtöbb bonyodalom a sztyepp lakóinak életét nehezítette meg. A Feketetengertől északra, az eurázsiai sztyeppék nyugati övezetében (eltekintve a vaskor előtti eseményektől) - zömmel iráni eredetű - törzsek éltek és harcias elitjük nevezhető meg a népmozgások legfőbb kezdeményezőjének. A sztyeppe szinte kínálta az életfeltételeit kihasználni tudóknak - Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán - az ökocönológiai adottságait. A sztyeppe folyosó volt Eurázsiában, ahol pásztortörzsek vándoroltak. A vízzel jobban ellátott körzetekben a népesség földet is müveit, az emberek (a pásztorok és a földművesek) hierarchizálódott klánok szervezeteibe tömörültek. A földművesek források, tavak és időszaki vízfolyások mellett telepedtek le, s oázis-gazdálkodást folytattak. A köztük lévő lakatlan területeken nomád pásztorok terelgették nyájaikat. Amikor már lovaik voltak, a pásztorok harcias bandákba szerveződtek. Klánjaik uralták a terepet, a környékükön található földművesektől adót szedtek. Az adó elsősorban gabonából és más - a földművesekhez köthető - termeivényekbői, háziipari készítményekből állt. A munkamegosztás, illetve a társadalmi alá- és fölérendelés lehetőségét kínálta, ennek révén - a biotóp és a foglalkozás kölcsönhatása következtében - megkezdődött a térség lakóinak társadalmi, sőt vagyoni tagozódása, illetve csoportképződése. A nomádok jövedelemszerzéséhez hozzá tartozott a rabszolga-kereskedelem is. A rendszer idővel kiterjedt az eurázsiai sztyeppevidék egész területére. A sztyeppe törzsei még a középkorban is mozgásban voltak. Noha ez idő tájt Dél-Európa, a kontinentális erdőzóna és Észak lakói (szinte valamennyien) már állami keretek között éltek. 156