A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

másrészt a német hódítás váltotta ki. Az újkorban azonban a svédek országa abszolutista monarchia lett, és ebbéli állapotában Észak-Európa uralkodó hatalmi tényezője. A dánok is áldozatokká váltak. Nem változtatott etnikai karakterükön az a tény, hogy a kereskedelmi haszon megszerzésének vágyától motivált - svédek győzték le a kis északeurópai félsziget királyságát. Mindamellett a dánok kulturális hidat építettek a kontinens és Észak-Európa között. Az interglaciálisban északra költöző népség életformáját a dánok őrizték meg, és ugyanők gyarapították innovációkkal életvitelüket. Ennek következtében a prehistoriában felfrissültek a kontinens kulturális kölcsönzéseivel, miközben a közép- és újkorban megszállókként léptek fel, illetve védekezniük kellett a terjeszkedő német, svéd uralkodók hódításai miatt. Földrajzi helyzetükből következően döntő szerepet vállaltak a halászatban, a tengeri kereskedelemben, a hajóépítésben és a hajóácsok által felhasznált nyersanyagok importjában. A Skandináv-félsziget lakói norvégok, svédek és a velük szomszédos finnek. Rajtuk kívül itt élnek a (vitatott eredetű) őslakók is, a lappok. Skandinávia lakóinak ősei Dánia, továbbá Észtország területéről vándoroltak be. Voltak, akik az i. e. II. évezredben érkeztek. Több hullámban ment végbe a terület megszállása. Nemcsak délről, keletről {Karjala) érkeztek bevándorlók. A lappok az egész térségben, illetve annak északi részén találtak otthonra az i. e. II. évezred óta, miközben (az i. e. I. és az i. sz. I. évezredben) a délről és keletről bevándorlók szorította őket északabbra. A legnagyobb arányú változás Finnországban ment végbe. A Karjaián át érkezők a lappokat (akik maguk is ezen az útvonalon érkeztek korábban) egészen a Kola-félszigetre tolták. A lappok eljutottak továbbá Svédországba és Norvégiába. A legrégibb hullám (az i. e. II—

I. évezredben) talán finnugor rokonsághoz tartozó csoportokból állt, beköltözésük az i. e. I. évezredben már előrehaladt. Meglehet, hogy a finnek csak a 8-10. század táján hatoltak be - Karjaián és a Finn-öböl mellékén. A bevándorlók lassan terjedtek, és a középkorban megszállták csaknem mindenütt mai lakóterületüket, a jövevények az újkorban jutottak el a sarkkörig. Míg a lappok zsákmányolók és rentartó pásztorok voltak, tehát még a tundrán is otthonra találtak, az újabb jövevények zöme már gazdálkodott. Mindenesetre biztos, hogy a lappok alkalmazkodtak a környezethez, a finnek, a svédek és a norvégek ősei pedig (gazdálkodó földmüvesekként) nem gyarapították a vadász-halász nomádok északi csoportjait. Mindamellett az állattartás (rén és szarvasmarha), valamint a halászat jelentős szerepet játszott élelmiszer-gazdaságukban. A Skandináv-félsziget déli karéja valamikor tengerfenék volt, a fövényből termőtalaj lett. Itt laktak a norvégok és a svédek legrégebben beköltözött csoportjai. Gazdálkodtak, noha az állattartás nagyobb szerepet játszott önfenntartásukban a földmüvelésnél. Ahol lehetett, halásztak, a halkonzerválás több eljárását ők találták ki és terjesztették el Európában. Városaik elsősorban kikötők voltak. Norvégia terméketlen fjordjaiban például a Hanza fejlesztette a városokat és biztosította az élelmiszerek importját. Svédországban az őskor óta kihasználták azt, hogy könnyen lehet kitermelni a gyepvasércet. Kovácsolt vasárut, félkész termékeket exportáltak. Jelentős bevételeik birtokában hajóépítő iparuk - északkeleti szomszédaiktól - faanyagot, kátrányt stb. importált. Az iparágak sok parasztnak biztosítottak megélhetést, noha legtöbbjük mégis paraszt maradt, hogy ne kelljen koplalnia. A Dániából származó germánok nemcsak a Skandináv-félszigetet szállták meg. Egy másik nyelvjárás képviselői (szintén északi telepesek) a 2. század óta otthonra találtak a Német-síkságon is. Először a szászok költöztek a Rajna és az Odera közötti mocsaras, inkább sasos, mint füves, csaknem fátlan, sok helyütt hangával borított sík148