A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

városaikról voltak nevezetesek. Ekkor alapozták meg középkori gazdagságukat. A gazdaság változatosságához a közigazgatás és a politika rendszereinek sokfélesége társult. A Rajna-vidék mintegy reprezentálja Németország egészét. Kisebb államok határai között rendeződtek az emberek, akiknek identitástudata mindössze lokális, nemzetivé csak különös körülmények között tágul nagy sokára, a birodalom állampolgáraiként csak az újkor nacionalista mozgalmai nyomán vallották meg etnikai egységüket. A németországi tudományban a tájtörténelem és tájkultúra diszciplínája lett az uralkodó {Heimatkundé) stúdium, amelynek rendező elveit mindmáig nem helyettesítették más meggondolásokkal. Az Alpok felé haladva Baden-Württemberg sváb lakossága alkot egy önálló körzetet a Rajna és a Duna felső folyása között. (Az északi germánok közül való alemannok az i. sz. 260-ban érték el a Fekete-erdőt. Itt és az Alpokban kelta törzsekre telepedtek rá. Egy részük a mai Baden-Württemberget tekinti hazájának. A középkorban azonban a sváboktól lakott táj még jóval nagyobb volt. A Fekete-erdő, Elszász, a Bodeni-tó melléke egységet alkotott az olaszok nyelvterületéig, másrészt keleti irányban Augsburgig terjedt. Itt már más etnikai közeg állta útjukat. Az alemannok Dél- és a Délkelet-Alpok hegyi tájain szlávokat asszimiláltak. Lakóterületük északnyugati részének mezőgazdasági adottságai helyenként kifejezetten jók, a gazdálkodás bőséges hozamokkal kecsegtet, a demográfiai többletek ellenére a vidék sürü városhálózatot tart el szöveteiben. Ez a sűrűn lakott terület évszázadok óta forrásvidéke a kivándorló, költözködő parasztoknak. Másrészt az itteniek szociális feszültségei okozták Luther Márton tanításainak széles körű terjedését, továbbá a parasztháború és néhány emberöltő múltán a harmincéves háború öldökléseit. A lakosság 450 ezerről 166 ezerre csökkent, de a 18. században ismét a túlnépesedés jelei mutatkoztak - hátrányos következményeikkel egyetemben. Egészen más feltételeket biztosítanak az Alpok hegyvonulatai. A Jura és a Feketeerdő közötti táj kínálja a megélhetés legbiztonságosabb lakókörnyezetét, amely azonban tagoltsága miatt a helyi lakosságot közigazgatásilag és kulturálisan feldarabolja. A forgalom és az érintkezés a völgyekben zajlik. A prehistoria óta ennek számtalan példáját ismerjük. A tájtörténet a 3. században kezdődött, amikor alemannok költöztek ide északról. Délebbre is jutott belőlük. Jószerével hasonló ökológiai feltételek között élnek a bajorok. Az északról bevándorlók a 8. században katolizáltak, az egyház intézményei ugródeszkát képeztek Dél és Kelet tájaira. Innen érkezett a magyarokat keresztelő papok zöme is. Az alemannok önálló királysága többször megingott, ám egyik fő komponense a katolicizmus, és leghatékonyabb vallási tartomány helyzete sosem vált nélkülözhetővé a németajkú világban. (Még Bismarck Kulturkampjja sem tudta megingatni a katolikus egyházat.) Az Alpok hegyei ásványi kincseket rejtenek, s jóllehet a növénytermesztőknek mostoha feltételekkel kell számolniuk, de a hegyoldalak füves legelői alkalmasak arra, hogy ott szarvasmarhák hasznosítsák a természetes takarmányokat, és ezáltal a tejgazdaságot. A gazdálkodás terén soha nem sikerült a súlypontot az állattartásról a növénytermesztésre áttolni. A vajat és a sajtot eladták a városokban. A hegyek jószerével konzerválták az elszigeteltséget. Tudatuk provinciális, katolicizmusuk tartja össze őket kulturálisan. Ausztria a korai középkorban szintúgy katolikus lett. Alsó- és Felső-Ausztria körzeteit hagyományosan országrésznek tekintették, idővel a Habsburg-birodalom alkotóelemének, de nem így a hegyvidék (Voralberg, Tirol, Stájerország, Karinthia tájait), amelyeknek tanyasi parasztjai elsősorban tartományi öntudatukat ápolták. (Voralbergben földesurak sem voltak, a közgondolkodás csaknem függetlenítette az ittenieket 136