A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

elesett a csatában. A gótok kifosztották az adriai partvidéket, betörtek Itáliába, még Rómát is kirabolták, azután északnak fordultak, átkeltek az Alpokon és benyomultak Galliába. Aquitaniában ők alapították meg Toulouse városát (Tolosa). Néhány emberöltő múltán a keleti gótok betörtek Erdélybe (Dacia), majd keresztüljutva a Magyar Alföldön, behatoltak a Dunántúlra (Pannónia), ahonnan Itáliába vonultak. Legyőzték a velük megütköző római légiókat, benyomultak Rómába, ahol a császári trónt Theodoric foglalta el. A megszállók azonban jóval kevesebben voltak az őslakóknál, néhány emberöltő alatt felolvadtak a bennszülöttek tömegében. Nyelvük sem maradt fenn. Asszimilálódtak. Más germán törzsek is keletről tartottak nyugatra. A Baltikumból indultak el és jutottak el Burgundiába a későbbi névadók. Keletről jöttek a frankok is, a Rajna jobb partjáról nyomultak be Galliába, ahol mindent birtokukba vettek. A római idők után a szászok, az angolok és a jütök dániai, schleswigi szálláshelyükről Angliába hajóztak. Más vikingek az ezredfordulót megelőzően Normanndiába, sőt innen idővel Szicíliába jutottak. Az észak-európaiak Kelet-Európa vízi útjain haladva - a Baltikumon és Fehéroroszországon át - behatoltak Ukrajnába. Őket nevezték - a nekik hódolt - őslakók varégoknak. (Vörös hajuk miatt szláv szomszédaik rusz, azaz ,vörös' névvel illették őket.) Összeköttetést teremtettek északi lakóövezetük, illetve Bizánc és az arab világ között. Ők voltak Bizánc első számú rabszolgaszállítói. A megszálló viking elit kereskedett. (A Kaszpi-tenger partján épült városokban vert pénzérmék a Keleti-tenger mellékén is fizetőeszközök voltak.) A germán törzsfőnökök mindenütt királyságokat alapítottak. Az I. évezred elején a normannok unokatestvéreiktől elhódították Angliát. A tengeri rablóknak nem ez volt az első sikeres vállalkozásuk a kelta szigeten. A vikingek mindenkit megelőztek. A romantikus történetírók vetekedtek a kora középkori krónikásokkal, és mondáikban halhatatlan hősöknek festették le őket. Bár Németország középkori képződmény, történelmét a legújabb korig nem a nemzetállam, a birodalom (das Reiclí), hanem a hercegségek, királyságok töltik ki. Lakóinak regionalitása nyelvjárásaikban, gondolkodásukban, főként azonosságtudatukban és életmódjukban tükröződik. Ehhez a teljesítményhez gazdasági életük és társadalmi érintkezésük is hozzájárult. Dél-Európa hajóforgalommal oldotta meg problémáit, azon felül utakat is épített. Ugyanígy tettek az Atlanti-Európában, ahol még kanálisokat is ástak. Az Északi-tenger és az Alpok közötti Közép-Európa lakóinak nem maradt más választásuk, minthogy a poros utakon és a kerékagyat is elérő sárban - társzekereiket zötyögtetve - teremtettek összeköttetést. A lovaknak pihenniük kellett. Átlag harminc kilométerenként alakult ki egy piacozó kisváros, a környék parasztjainak központja. Az érintkezés egyre intenzívebbé vált. A nyugati-szláv népek közös gyökereit jobbára csak az újkori tudományosság tárta fel, a kollektív emlékezet nem őrizte meg a népvándorlás kori emlékeket. Jelentősebb egységeik a csehek és a morvák, továbbá a szlovének. A csehek a 8. században alapították meg a „Nagy Morva Birodalom" néven - emlékeiben fennmaradt - államukat. A 9. században érkezett hozzájuk (rövid Balaton-melléki: Zalavár tartózkodás után) Szalonikiből két ortodox szerzetes: Cirill és Metód. A betűírást ők honosították meg. A betűket a görög abc nyomán alakították ki. A csehek ugyan felhagytak velük, de a keleti- és a déli-szlávok (a horvátok kivételével) mind megtartották. A Morva-birodalom a 10. században összeomlott, a centrum a mai Csehország területére tolódott, 973-ban Prágában katolikus püspökséget alapítottak és német befolyás alá kerültek. Egész KeletKözép-Európa területére német nemesek és papok, valamint nagyszámú paraszt érkezett a 10-13. század között. Teleksoros jobbágyfalvakat alapítottak, a mezőgazdasági kultúra 131