A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

A hegyek lábainál, Friuliban nem ez történt. A lakosság megőrizte archaikus nyelvét. De már az előtérben, a síkságon egy külön történet játszódott le. A Lombardsíkság lakosságának kultúrájában alig lehet felfedezni a longobárd megszállás egykori tényét. Milánó - központként - önállósult a 16. század óta. (A legújabb korban gazdaságilag maga alá rendelte Észak-Olaszországot és növekedésével kettéosztotta az OlaszCsizmát, a gazdag Északra és a szegény Délre.) Mindamellett Észak-Itáliában az elmúlt évezredben Velence volt a legfontosabb tengeri hatalom és kikötőváros. Itt épült fel a gazdaság központja a középkorban. Az itteni bankrendszer biztosította évszázadokon át a város befolyását. Veneto fővárosa, Velence az Alpok és a tenger között önálló életet élt. Lakóinak - kezdetben a sókereskedelemre alapozott - gazdasági hatalma azonban lehanyatlott az újkorban, és a venetoiak végül osztrák fennhatóság alá kerültek. Közép-Itáliában a rómaiák, az emiliaiak és a toszkándk laknak. Etruszkokra telepedtek rá a latinok. Itt alakult ki a leginkább urbanizált övezete Itáliának. A városközpontú dombvidékeken kis rusztikus települések dacolnak az évszázadokkal. Itt van Umbria: „Itália kertje". Itt van Lazio, mely már a római időben tájfogalom volt (Latium). Róma az ókorban politikai hatalmát kiterjesztve az akkori világ legnagyobb civilizációjának központja lett. A körzet Róma élelmiszerellátó övezete több mint két évezred óta. Bologna (Emiglio Romagna) szíve a középkor óta a legfontosabb egyetemi város. A toszkán Firenze a kultúra felülmúlhatatlan teljesítményű központja. Észak-Itália és az Olasz Dél tengerpartjainak övezete is különbözik egymástól. Északon sziklák szegélyezik a szárazföldet és a víz áttetszően tiszta. Délen ellenben fövenyes szakaszok húzódnak, mögöttük meredéllyel, ahol a magaslatokon településeket építettek, mert ez a közeg volt a legbiztonságosabb az emberek számára. A brigantik (kalózok) és a törökök fosztogatásai évszázadokig akadályozták az emberek anyagi gyarapodását. Mindenesetre az elmúlt két és fél évezredben a Dél kínálta a mediterrán hajósok számára a letelepedést. Az antikvitásban itt épült a legtöbb görög kereskedőváros. A kikötőváros sajátlagos képződmény, történelmi alternatíva Európában. Lakóinak első képviselői sémi csoportok: föníciaiak, punok, de a legtöbb hírnévre az indogermán nyelvcsaládhoz tartozó görögök tettek szert. Míg a Közel-Keleten hidraulikus társadalmak alkalmazkodtak a természeti környezetekhez, a Mediterráneum jellemző ökotípusa a városállam lett. Gazdasági-társadalmi rendszerük eredendően a városlakók vagyoni és társadalmi egyenlőségén nyugodott. Bár elsősorban kereskedők népesítették be a várost, de valamennyi család - a város tágabb szomszédságában - földtulajdonnal rendelkezett, ahol kenyérgabonát, kertkultúrákat (főleg szőlőt és olajat) termesztett, a távolabbi mezőkön pedig állatait legeltette. Bár a gazdaságokban rabszolgák dolgoztak, a városok (főként az extenzív szántóföldi növények terméséből) élelmiszer-behozatalra szorultak. A városállam politikai szerveződés volt. A föníciaiak alapították elsőkként a kikötők kereskedőtelepeit. A görögök követték őket. A görögök a Földközi-tengeren kívül a Fekete-tenger partján is megvetették a lábukat. Nyomukban jártak a rómaiak. Nem egészen világos, hogy a hatalmi rendszerváltozások mennyiben érintették az őslakosságot. Alighanem egyáltalában nem módosították a vidék lakóinak etnikai összetételét. A kikötőben létesített kereskedőtelep újdonsága lakóinak társadalmi szerkezete volt. A dél-európai civilizációk résztvevői (a közel-keletiekétől eltérően) már nem a rokonsági rendszerek fundamentumán vetették meg lábukat, működésüket a piacra alapozták, kapcsolataikat az anyagi haszon motiválta. A nyerészkedés háttere a kereskedők kölcsönös egymásrautaltsága, mely jogegyenlőséget és demokratikus törvényeket, kiegyenlített bürokráciát és kormányzást hozott létre. Ők rakták le Dél-Európa civilizációs 123