A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Hoffmann Tamás: Etnikumok a prekapitalista Európában (Alkalmazkodás az ökológiai adottságokhoz, a piacok gazdasági feltételeihez és a politikához)

zett. Bár a 8. századi szaracén beütés megváltoztatta a lakosság politikai fennhatóságát, a helyzet nem állandósulhatott örök időkig. A Karoling-rendszer összeomlása után pedig (843-ban) új korszak kezdődött. Noha Lothair császár uralma alá került a terület, a lakosság összetétele mégsem változott meg, és a római befolyás uralkodó vonásai sem tűntek el. A 12-16. század között - egymással rivalizáló - provence, toulous, barcelon, katalán stb. területek uralkodói következtek. Lényeges változást csupán az újkori francia királyság okozott. Bár a politikai szervezet többször módosult délen, ám a hatalom mégsem tudott változtatni a népesség kulturális arculatán. Pedig a középkorban francia földbirtokosok jelentős telepítésekkel igyekeztek eltüntetni a fehér foltokat. Másrészt délebbre az Ibériai-félsziget a mórok uralma alá került, ahol (a déli övezettől északra és nyugatra) a keresztény földesurak befolyása érvényesült. Asztúria és Kasztília önálló életet élt. Jelentős telepítéseket hajtottak végre a birtokosok - a túlnépesedett francia területek fölöslegét csapolva meg. A dialektusokban máig érzékelhetők a következmények. A telepítések lakatlan foltokat töltöttek ki a már lakottak szomszédságában. Az átjárást eleinte - elsősorban etnikai-nyelvi okokból - nem is működtették. Endogám falvak és körzetek alakultak ki, mígnem az egynyelvüség másutt, a szomszédságban biztosította az exogámiát. Mindeme körülmények között megmaradt az occitan (langue d'oc) nyelv, mely megkülönböztette az itt lakókat az északabbra beszélt langue d'oil nyelvtől. A 10. század óta irodalmi gyakorlat alakult ki az occitan nyelvterületen. Mindennek ellenére a hétköznapi kultúra mindinkább idomult a franciához, hovatovább mintegy annak regionalizmusát képviselte. Meglehet, értékállóságát a terület gazdasága, a mediterrán kereskedelemben történt középkori szerepvállalása is alátámasztotta. A francia Dél az érett középkorig hatékonyabban integrált, mint a francia Észak. A szellemi életben és a hatalmi rendszerek terén bekövetkezett gyarapodását bizonyítja, hogy Avignon ez idő tájt a pápa székhelye lett. Egészen más szerep jutott a Mediterráneum nyugati szigetvilágában a korzikaiaknak. Korzika a legkisebb sziget és a toszkán partokkal, illetve Dél-Franciaországgal csaknem határos. Őslakóinak hovatartozása vitatott. Valószínű, hogy az i. e. II. évezredben ligur népcsoport lakta. Az utódok kevés reménnyel kecsegtető mezőgazdasággal és halászattal foglalkoztak. (Kőépítkezéseket hagytak hátra.) Az i. e. 6. században a görögök kereskedőtelepeket alapítottak néhány öbölben. A messziről érkezett hajósok újszerű hatalmi szerveződésük révén lettek úrrá a mediterrán tájon. Ezt azonban nem egyedül a görögök tették, hiszen az etruszkok és a karthágóiak is így jártak el, majd a görögök a nevezettek rovására erőltették rá intézményeiket az őslakosságra. Maradandó nyomokat az utóbbiak hagyták maguk után, pénzgazdálkodást vezettek be, mert hódítókként és kereskedőkként léptek fel, legalábbis a keleti parton. Ebből azonban nem világos, kik voltak a leigázott őslakók. Az már kevésbé vitatható, hogy a megszállók kezdeményezték az eddig szokásos hajózás és a kereskedelem jövedelmező ágazatainak kárára, amazoknál technológiailag tökéletesebb, anyagilag pedig hatékonyabb gazdasági hatalmukat. Pedig mindössze az történt, hogy a régebbi pozíciók elfoglalása révén biztosították vezető szerepüket. A görögök városi köztársaságainak környékén fellendült az olajligetek, a szőlők és a bányák művelése, a sziget népessége hétköznapi munkakultúráját ekkor alapozták meg, miközben a halászat mit sem veszített jelentőségéből. A történet újabb fejezetét a rómaiak írták. Ők az i. e. 3. század és az i. sz. 5. század közötti időben (elsősorban a tengerparton) telepedtek meg, majd nemsokára fellendítették a hajózást és a kereskedelmet. Terjesztették a kétnyelvűséget, a korszak végén már a sziget középső részének hegylakói is egy latin és umbriai dialektust beszéltek. A római birodalom összeomlása után vandálok, osztrogótok, lombardok és szaracénok 121