A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 46. (2007)

Gál-Mlakár Viktor: Komlóska-Pusztavár régészeti feltárásának eredményei

tisztázni, hogy itt - a négyszögletes épület nyugati fala mentén - egy másik helyiség helyezkedett-e el, ami a terepviszonyok miatt nehezen lenne elképzelhető, vagy a várudvar ezen része felől is egy külön bejáraton lehetet megközelíteni a feljárórendszert, vagy a lépcsőház alsó helyiségét. A toronyhoz kapcsolódó északi négyszögletes épület nyugati fala külső falsíkjának letisztításával meghatározhattuk annak hosszát, ami 11,5 méternek bizonyult. Ezen fal északi végénél a bontás során, egy nyugati irányba induló, eddig ismeretlen falat találtunk meg. A csupán 30-40 cm-es magasságban kibontott falsíkot nyugati irányba nagyjából 5 m hosszan követtük. Az ásatás anyagi és időbeni keretei nem tették lehetővé, hogy feltárjuk a fal további szakaszát, és tisztázzuk azt a kérdést, hogy az eddig ismeretlen nyugati irányba haladó fal beköt-e a várfalba. Ez a fal megközelítőleg párhuzamos az eddig már ismert osztófallal, és magával a vár területét kettészelő árokkal is. Azaz feltételezhetően a déli várrészt is lezárták északi irányból. A fentebb leírt nyugati irányba induló fal által meghatározott kelet nyugati irányú vonalra merőlegesen, a négyszögletes épület nyugati falsíkjával párhuzamosan, attól 3 m-re jelöltük ki a 1 m széles és 3 m hosszú, észak-déli irányú 10. kutatóárkunkat. Kijelölésekor célunk a négyszögletes helyiség északi falának meghatározása volt. A kutatás során csupán a fal belső síkjának egy 30-35 cm magas, észak felé igen erősen lepusztult részletét találtuk meg. A fal roncsolt koronáját mintegy 100-130 cm vastag, nagyköves omlásréteg alól szabadítottuk ki. A fal belső oldalán, tehát magának a helyiségnek a területén tovább mélyítettünk kb. 20-30 cm-t, de a balesetveszély miatt, amit a kőomladék alkotta metszetfalak jelenttettek, a kutatást félbehagytuk. Ebben a mélységben a helyiség belső területén tehát még nem értük el a feltételezhető járószintet. A déli toronytól keletre eső területen a terepadottságok alapján elképzelhetőnek tartjuk, hogy a déli várrészterületét ezen a szakaszon is lezárhatták egy, a külső várfalhoz befutó fallal. A régészed feltárás eredményeinek összefoglalása A vár területén nyitott kutatóárkok rétegeinek vizsgálata alapján megállapíthattuk, hogy az ásatás során majdnem mindenütt elértük a vár belső területei felé különböző mértékben emelkedő sziklás altalajt. A vár északkeleti részében megkutatott falszakadás helyén vizsgálni tudtuk a várfal építésének technikai részleteit is. Ezen a részen a várfalat a hegy oldalában, a sziklafalnak támasztva kezdték építeni majd a plató szintjének elérésekor már teljes szélességében - 110-120 cm - folytatták az építkezést. Ezt a fajta építési technikát elsősorban a nyugati oldalon valószínűsíthetjük, ahol a külső és belső járószintek magassága között jelentős különbség van. A többi kutatóárkunkban sehol nem értük el a fal alját, így arról sem tudunk nyilatkozni, hogy a fenti módon történt-e az építkezés. A 6. árokban talált habarcsos csík helyzetéből következtetve a fal építésével párhuzamosan, szakaszosan töltötték fel a várudvar felé rézsüsen emelkedő sziklafelszín és a várfal közti területet. Majd a megfelelőnek ítélt szint elérésekor, már földtöltés nélkül építkeztek tovább. A metszetfalban látható habarcsos csík erre az építési szintre pottyant falazóanyagból keletkezett a fal emelésekor. Az építési szint felett - az ásatási megfigyelések alapján - egyértelmű járószint kialakítására már nem került sor, az itt képződött kevert réteg már a vár használatakor vagy a humuszképződés eredményeként jött létre. 103