A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján
A tiszaújlaki parókián és fíliáin (Tiszakeresztúron, Karácsfalván, 69 1821 -töl a bereg megyei Csetfalván) 70 az eddigieknél is kevésbé átláthatóak a nyelvi változások. Az 1806. évi összeírásban Tiszakeresztúron kizárólagosan magyar a nyelvhasználat, Karácsfalván ruszin, Tiszaújlakon magyar-ruszin. Az 182l-es évi sematizmus pedig a felsorolt egyházközségekre vonatkozóan differenciálatlanul ruszin-magyar nyelvhasználatot tüntet fel. 71 A tiszaújlaki parókián és a hozzá tartozó filiákon 1806-tól 1839-ig egy és ugyanazon parókus működött folyamatosan, 72 tehát valószínű, hogy nem szemléleti kérdés volt a nyelvi változások mozgatórugója, a demográfiai okai sem alátámasztottak 73 , inkább adminisztrációs leegyszerűsítést vélek felfedezni, a már fentebb említett „közös nevezőre hozást". A filia nélküli salánki parókiára vonatkozóan az 1821. évi sematizmus a ruszin mellett magyar nyelvhasználatot is feltüntet. 74 A két nyelv használatának arányára vonatkozóan viszont nincsenek adataink, csupán közvetett források alapján tájékozódhatunk: feltételezhetjük azt is, hogy csak a prédikáció és a népénekek nyelve volt magyar, hiszen az 1806. évi összeírás még kizárólagos ruszin nyelvhasználatot tüntet fel a salánki közösségre vonatkozóan. Azt sem zárhatjuk ki azonban, hogy már a liturgia nagyobb része magyarul folyt, mert az elméleti lehetősége ennek is adott volt, hiszen az 1821. évi sematizmus összeállításának idején a parókusoknak rendelkezésre állt a szláv liturgia magyar fordítása. 75 Ennek a használatát a közösség demográfiai összetételén túl 76 azonban elsősorban a parókusok szemlélete határozta meg. 77 Az 1822. évi sematizmus 78 az előző évihez viszonyítva semmilyen változást nem jelöl a nyelvhasználatban. A következő, az 1825. évi sematizmus a fancsikai és a csepei parókiák, illetve az utóbbi filiáinak (Hetenye, Csorna) közösségeiben a korábban kizárólagos ruszin nyelv használata mellett, másodikként a magyart is feltünteti 79 s ez utóbbiak esetében ez az állapot majd három évtizeden át megmarad, és csak az 1864. évi sematizmusjelez változást. 80 A fancsikai közösségben hullámzóbb a nyelvhasználat: az 1833. 69 Fényes Elek 1839-ban Tiszaújlakot magyar-orosz, Tiszakeresztúrt magyar, Karácsfalvát pedig orosz falunak tünteti fel. Fényes E., 1839. 415., 416. Ez utóbbit az 1806. évi összeírás helytelenül Kovácsfalvának írja. Fényes Elek 1839-ban orosz falunak tünteti fel. Fényes E., 1839. 415. 70 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXI. 137. 71 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXI. 137. 72 Bendász I., 1999. 278. 73 Szabói., 1937.512. 74 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXI. 136. 75 Szabó O., 1913.290., Grigássy Gy., 1913. 37-38., 1. még: Udvari I., 1997b. 141.: „Bacsinszky idején számos tiszántúli görögkatolikus közösségben magyar nyelven végezték a szentírási olvasmányokat, az apostoli és evangéliumi szakaszokat, s magyarul folyt a prédikáció is. Bacsinszky püspökségének idején keletkeztek az első, kéziratban máig fennmaradt teljes magyar nyelvű liturgia fordítások is. Kricsfalussy György ungvári magyar tanár Aranyszájú Szent János miséjét fordította magyarra, és 1795-ben András napi ajándékként nyújtotta át Bacsinszkynek." 76 Fényes Elek magyar falunak tünteti fel Salánkot, és 987 református mellett 450 görög katolikust is jelez. Fényes E., 1839.417. 77 Salánk esetében a közösség demográfiai viszonyai megengedhették a nagyobb mértékű magyar nyelvhasználatot, mert Szabó István megállapítása alapján ebben az időben a falu lakosainak nyelve már homogén volt: „...az úrbérrendezés során 1772-ben felvett bevallások s a végrehajtásról 1775-ben kiadott bizonyságlevél szerint magyar", bár az 1773. évi helységösszeírás a magyar mellett még az oroszt is megemlíti. Szabó I., 1937.465. 78 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCXXII. (1822) 136-142. 79 SCHEMATISMUS Venerabilis... MDCCCXXV (1825) 118., 123., Fényes Elek 1836-ban Fancsika és Csepe községeket magyar-orosznak tünteti fel, Csornát és Hetényt pedig orosznak. Fényes E., 1836. 415., 420., 421. 80 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCLXIV (1864) 139-140. 422
