A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Borsodi Madárka című tanácskozás előadásai - Bődi Erzsébet: A magyarországi nemzetiségek konyhája a mai gasztronómiában

kukoricagombóc-leves, osztenyaka (savanyúleves kenyérdarabokkal), répaleves, savanyú májleves/kisele jetre, a taski nevű tej leves, sertésvágáskor főzött savanyú ízű tüdőleves/ paisli. A gánica/zganci, a pipice/kukuzne pipice, a polenta, a povala - ezek mind kukoricalisztből illetve darából főtt ételek. A hercegszántói horvátok is főzik a bácskai gyuvecset, náluk dzsuvets szóformában ismert. A fokhagymás marhasült a somogyi horvátok lakodalmi étele volt, amiből később vendéglátói körben kialakult a buzsáki tányéros. A kocsonyának többféle változatát vezették be: pl. a hladnetinat, a ladnicat, amit már disznótoros vacsorán felkínáltak. Paradicsomos mártással együtt főzik meg apajslit, ami fokhagymás, vegyeshúsból álló paprikás étel. A rácos töltött paprika, a zöldbabos rácpaprikás, kakas rác módra, a rácos csirke és a rác gombóc hagyományos horvát étrendben gyakran szereplő ételek, de ha elnevezésüket vesszük fontolóra, akkor arra következtethetünk, hogy valamilyen okokat rejtő háttérrel utalnak a megnevezett etnikai csoporthoz való kötődésre is. A bosnyákok is különösen kedvelik a bárány- és ürühúsételeket. A bosnyák csevapcsicsa magházától megtisztított paprikából és apró szeletekre vágott sózott birkahúsból áll. A bosnyák húsgombóc, kolbász, fokhagymás nyersanyaga szintén birkahús, a bosnyák fazék nevű étel azonban már vegyeshúsból áll. Az ürühúst főzik össze a marhahússal. A krisam/'darástésztát, a dödöllét, a kapusom tistó/káposztás kockát, a mácsik főtt tésztákat, a bubutát, a bodzafánkot, a gibanicát, a rétesféléket, a kukoricaprószát, a szuporát, a tancicát sült tésztaételeket a horvátok maguk saját hagyományos ételeiknek tartják, amelyeket falvakban mind a mai napig fogyasztanak. Szívesen látnák mindezeket az ételeket, ha étkeztetéssel foglalkozó egységek városokban kínálnák. Úgy vélik, hogy a fent felsorolt ételek előállítása nem lenne drága, mert nagyon egyszerű nyersanyagokból tevődnek össze, elkészítési módjuk nem kíván nagy szakismeretet, inkább gyakorlatot. A falvaikból körzeti városokba eljárva, bármilyen korú személyek szívesen elfogyasztanák, ha vendéglátói egységekben lehetne kapni. A magyarországi szlovének többsége Szentgotthárdon, a hozzá csatolt Rábatótfaluban és hét környező faluban - Felsőszölnökön, Alsószölnökön, Szakony-faluban, Apátistvánfalván, Kétvölgyön és Orfaluban él.

35 Egy tömbben. Rajtuk kívül Szombathelyen, Mosonmagyaróvárott és Budapesten, tehát nagyvárosokban laknak szlovének. Ez utóbbi tényből az is következik, hogy viszonylag könnyen át lehet tekinteni étkezési szokásaikat és azok esetleges hatásait környezetükre. Ha sorra vesszük a jellegzetes ételeiket: szögleves (habart füstölt húslé), túróleves, árpagyöngyből és babból főzött ricset, hajdinakása, dödölle, savanyú káposzta babbal, madársaláta burgonyával, kukoricamálé, kelt kukoricamálé, kukoricagánica, hajdinamáié, kelt hajdinamáié, hajdinatorta, forgácsfánk, gyümölcskenyér, akkor azt kell megállapítani, hogy a hazánkban élő szlovének táplálkozási kultúrájára inkább jellemző a regionalizmus mintsem az etnikai, nemzetiségi, nemzeti jellegzetességek megjelenítése akár rejtett szinten is. A szlovéneket a népnyelv vendeknek nevezi.

36 Nem ismert viszont vend jelzővel megnevezett étel. Ennek bizonyára több oka van. Az egyik lehet az, hogy a szlovének a magyar állam megalapításától fogva jelen vannak abban a földrajzi térségben, ahol ma is élnek, tehát nem akkor telepedtek le, amikor általában a nemzetek hovatartozásukat már az élet több szintjén kinyilvánítgatták. A másik okát az anyaországgal való kapcsolattartás alakulásában lehet keresni. Szlovénia 35 Kozár M.-Makics E, 1998.; Kozár M, 1996.; Székely A. B., 1992. 36 A vend kérdés, 1996. 642