A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Ringer Arpád-Szolyák Péter—Kordos László-Regős József-Heinzlmann Kinga: A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke paleolit leletanyagának revíziós lehetőségei

dombot rakott le,

10 melynek vastagsága akár a tíz métert is elérheti. A mésztufa kiválása ma is zajló folyamat, amihez a magas telítettségű meszes vizet a Puskaporosi-sziklaüreg patakja és a szorosban működő mederforrások adják. 3. A lelőhelyek kutatástörténete (Szolyák Péter-Kordos László-Heinzlmann Kinga) Kadic Ottokár, a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa 1913-ban, közvetlenül az I. világháború kirobbanása előtt fejezte be Szeleta-barlangi ásatássorozatát. A munkálatok megkezdése előtt szisztematikusan végigjárta a környék őstörténeti szempontból ígéretes barlangjait. 1906 folyamán kereste föl az Alsó- és Felső-Hámor között elhelyezkedő, akkor még névtelen barlangot." Mivel az üreg alig 1 méterrel emelkedik a Szinvapatak medre fölé, s így a víznek a barlangi üledékre gyakorolt hatásától fokozottan kellett tartani, a kutatásától nem várt különösebb eredményt. Ennek ellenére nem tett le róla, csak a „felásatását" későbbre halasztotta. Legközelebb 1915-ben tért vissza, és a próbagödrökből előkerült barlangi medve-csontok, valamint paleolitok alapján világossá vált számára, hogy a barlang feltárását folytatni kell. Néhány részt szándékosan meghagyva, az alsó bejáratot és a csarnokot teljes egészében kiásatta, majd a felső bejárat, azaz a Herman Ottó-kőfülke kutatásába fogott. Ezt a rendelkezésre álló pénzkeret kimerülése miatt nem tudta befejezni. Két évvel később azonban - hat nap alatt - a fülke megmaradt részét is sziklafenékig feltárta (2. és 3. kép). A munkálatok során a barlangban összesen 17, a kőfülkében pedig 3 réteget különítettek el. A barlang esetében az alsó hat réteg, a kőfülkénél valószínűleg csak a legalsó volt pleisztocén korú, a többi pedig holocén lerakódás. A barlang jégkori rétegeiből összesen 700 db paleolit, a kőfülke alsó rétegéből pedig két ún. „dekadens" levéleszköz került elő.

12 A leletanyagok értékelésében, kulturális hovatartozásának kérdésében a 20. század kutatói különböző véleményeket alakítottak ki. Kadic 1916-ban a Szeleta-barlang „korasolutréi" iparával vélte megegyezőnek, hozzátéve, hogy a Herman Ottó-barlang anyagából hiányoznak a „szabálytalan és szabályos durvább technikájú babérlevélhegyek."

13 Később, 1934-ben, felülbírálta korábbi véleményét, és a faunamaradványok, valamint a gondosabban retusált pengék és a két átfúrt gímszarvas-szemfog alapján az Aurignaci kultúrába, történő besorolást tartotta legvalószínűbbnek.

14 Hillebrand Jenő véleménye szerint a barlang leletanyagában említésre méltó azoknak a daraboknak a jelenléte, melyek a Szeleta-barlang Protosolutréi leleteivel mutatnak feltűnő hasonlóságot. A primitív babérlevélhegyek hiánya miatt azonban kiemeli, hogy valószínűsíthető az Aurignaci kultúrával való kapcsolat is.

15 Mottl Mária Korai Aurignacinak,

16 Gábori Miklós pedig a Fejlett-Szeletaival egykorú Aurignacinak határozta meg a barlang 10 A dombot felépítő mész Hevesi Attila szerint a Herman Ottó-barlang patakjából származik. (Hevesi, 2002c, 130.) A szerző véleménye ezzel szemben az, hogy a mésztufa-torlasz kialakulási idejének nagyobb részében a barlang - mint forrásbarlang - már inaktív volt. 11 AHerman Ottó-barlangot Kadió ideiglenesen „Puskaporosi barlang" néven említi. 1915-ben a Puskaporosikőfülke feltárása miatt és az 1914-ben elhunyt Herman Ottó tiszteletére keresztelik át. - Kadió, 1916, 7. 12 Kadió, 1934, 60; Hillebrand, 1935, 21; Vértes, 1959, 113; Gábori, 1964, 13; Vértes 1965, 147. 13 Kadió, 1916,29. 14 Kadió, 1934, 58. - Véleményét a neves francia kutató, H. Breuil is osztotta. 15 Hillebrand, 1935,20. 16 Mottl, 1939, 272; Mottl, 1941, 11; Mottl, 1942,97-101. 8