A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Borsodi Madárka című tanácskozás előadásai - Kisbán Eszter: Borsodi madárka, szatmári cinke. Jelképes „magyar”, regionális és kistáji ételek a régiségben és a jelenkorban

írókkal, színészekkel, újságírókkal íratta meg. Az 1980-as évektől nagyon fellendült a tájakhoz kapcsolt, művelődéstörténettel összeszőtt ételeskönyvek összeállítása és kereslete. A szerzők közt egyaránt találhatók írók, etnográfus szakkutatók, újságírók és nyugalmazott vendéglátóipari szakember. Csak példaként említem Végh Antal 100 szatmári parasztétel felnőtteknek és Több nap, mint kolbász (1982) tizenéveseknek szóló köteteit szülőföldjéről; Pákozdi Judit magyarországi újságírónak helyi honismereti szakemberrel együtt készült Kárpátaljai kóstoló (1992) c. kötetét; Szigeti Andor korábban vendéglátóipari szakember Népi konyha. Dunántúli tájak ételei (1999) című, főként közölt és kéziratos néprajzi leírások nyomán összeállított kötetét. Etnográfus muzeológusok több évtizedes tudományos kutatómunka után maguk is tettek közzé nagyközönségnek szóló jó köteteket, így Knézy Judit Somogy régi ételei köréből (1988), egyik saját fő kutatási témájához kapcsolódva. Megyei múzeumnak kisközségek számára kiírt honismereti pályázatára érkezett anyag képezte a kiindulópontját Varga Gyula, A népi táplálkozás Hajdú-Bihar megyében a XX. század első felében (1999) című kötetének. Időben legközelebbi Viga Gyula útitársként is nagyon jól kezelhető kis kötete, Hagyományos ételek, ízek. Mutatvány Borsod-Abaúj-Zemplén megye táplálkozási kultúrájából (2003), a megyei múzeum kiadásában. E kötet újítása az, hogy a megyei kistájak háztartásainak generációkon át szokásos ételei mellett működő mai vendéglőkből is közöl recepteket. Ezek méltán kedvelt színfoltjai a helyi nyilvános vendéglátásnak. (7) A nemzethez, országhoz, a régiókhoz, kistájakhoz kapcsolt és kapcsolódó ételek és ételszimbólumok hetedik hullámával végül visszatérünk a szatmári cinkével indító példámhoz. Az 1990-es évek az ételek, italok, élelmiszer-feldolgozás köré szerveződő helyi és kistáji fesztiválok kiteljesedésének évtizede. A tényleges bemutatót szolgáltató, vagy ott versengő résztvevők fontossá válnak, ismét figyelnek rájuk ha idősebbek, dicsérik ügyességüket ha fiatalabbak. Nosztalgia a hazalátogatóknak, de a közeli-távoli vidékre elutazó városiaknak is. Építőköve a vidéki turizmusnak. Mára bizonyára legalább több tucat ilyen rendezvény van. Hasonló a helyzet Európa-szerte is. E fesztiválokról önálló előadás szól majd még a mai napon. 635