A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Bodnár Mónika: Agyagipar a mai magyarországi Gömörben régen és ma

szánjuk. Adataink vannak arra vonatkozólag, hogy edényeket és építőipari termékeket - téglát és cserépzsindelyt - is gyártottak ebben a térségben. Edénygyártásra vonatkozóan egyelőre csak néhány elszórt jelzésünk van, de úgy gondoljuk, ezeket a szórványadatokat sem szabad veszni hagyni. Idős putnokiak emlékeznek rá, hogy helyben Simonék voltak a fazekasok.

3 A kutatások pillanatnyi állása szerint Simon József kereskedő volt az, aki - inkább csak kedvtelésből - fazekassággal is foglalkozott. A rokonság máig őriz általa készített cserépedényeket, valamint a putnoki Gömöri Múzeum gyűjteményében levő egyik levesestál is talán neki tulajdonítható.

4 Egyes adatok szerint nemcsak Putnokon, másutt is foglalkoztak fazekassággal, Kosján László gyűjtése szerint Ragályba Zubogyból is hordtak égetett cserépedényeket.

5 Az edénykészítésnél jelentősebbnek mondható a tégla- és cserépgyártás. Az egykori Málé (ma Serényfalva) Serényi-birtok volt. A falu déli határában a Serényiek alapítottak egy téglaégetőt. Hogy ez pontosan mikor és ki által történt, azt egyelőre nem sikerült kideríteni. Azt viszont tudjuk, hogy a néhány évig a putnoki uradalmat vezető Alajos gróf 1834-ben építette fel a középkori eredetű romos vár helyén a putnoki kastélyt, ahová 1845-ben az őt birtokvezetésben felváltó testvéröccse, gróf Serényi László költözött, aki aztán véglegesen is odatelepült, s 1860-ban a kor színvonalának megfelelően felújította az épületet.

6 Tehát a téglaégető feltehetően 1834-1860 között létesült, alapítása minden bizonnyal a kastélyépítéshez köthető. 1867-ben már bizonyíthatóan létezett, ugyanis a magyar orvosok és természetvizsgálók Rimaszombatban tartott közgyűlésük alkalmával ellátogattak Putnokra is, hogy megtekintsék gróf Serényi László mintagazdaságát. A látogatásról készült tudósításban beszámoltak a téglaégetőről is. Ebből a beszámolóból tudjuk, hogy a tégla mellett cserépzsindelyt is gyártottak, évente 60 000 illetve 10 000 darabot. Leginkább csak uradalmi szükségletekre készültek ezek a termékek, ám olykor eladásra is került belőlük, a tégla ára ezrenként 11, a cserépzsindelyé 18 ft volt. A máiéi téglaégető egyébként a mai serényfalvi téglagyár elődjének tekinthető, s a rendelkezésre álló adatok tükrében állítható, hogy megszakítás nélkül folyamatosan működött. 1948-ban államosították, s egy ma is üzemelő cserépipari vállalatról van szó.

7 Egyébként nem számított egyedi jelenségnek a környéken, hogy a kastélyépítés kapcsán téglaégető létesült. A közeli települések birtokosai is égettek ilyen cigánytéglának nevezett téglát, néhány szép darab ezekből meg is található Gömörszőlősön, É. Kovács László gyűjteményében. A már Borsodhoz tartozó Dövényben a Bolváry uraság erdejében égettek cigánytéglát, az ott készült téglák mindegyikében benne volt Bolváry Andor monogramja, sőt az egyiken tulipánmotívum is látható. Faggyas István leírásából tudjuk, hogy a keleméri földbirtokosok is égettek téglát. A 19. század közepe táján Hámos Gusztáv birtokos részére égettek téglát a Buda-völgye nevű határrészben. Nemcsak szokványos formájú, négyszögletű fali téglákat, hanem félkör alakú oszlopidom téglákat is. Ezek mindegyikének felületén jól olvasható az ovális keretbe helyezett HG monogram. A 19. század nyolcvanas éveiben Putnoki Móric földbirtokos kastélya és gazdasági épületei a birtokán, a falu határában levő Kemencepofa-dűlőben égetett cigánytéglából épültek. 3 Adatközlők: Cserhalmi Margit (1921), Vida Frigyesné Széchenyi Olga. 4 Lelt. sz. 89.30.1. 5 Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára (továbbiakban HOM NA) 3988. 6 Bodnár 2005. 33-34. 7 Bodnár 2001. 273. 573