A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Szabó Levente: Árpád-kori templom és temető Mezőcsát határában
az egyházi viseletet idézi. így tehát valószínű, hogy a sírkő alatt a kőtemplom építtetője, kegyura nyugodott. Összegzés A Mezőcsát-Csicske-dülőn feltárt, településre utaló gödrök kerámiaanyaga alapján láthattuk, hogy a település a 11-14. század között lehetett lakott. A templom körüli temető legkorábbi leletei arra utalnak, hogy ezen a helyen a temetkezések legkésőbb a 11. század elején megkezdődtek. Az első sírokat a szintén ekkor épült fatemplom köré ásták, melyet a 12. század végén-13. század elején egy kőtemplom váltott fel. Ezt a korábbi fatemplom helyén, annak egykori falai köré építették, amiről a kőtemplom belsejében talált cölöpnyomok tanúskodnak. A kőtemplom alapozási árkának ásásakor megbolygattak egy sírt, melyet még a korábbi, fatemplomhoz igazítva ástak meg. A kőtemplom jelentős mérete a település egykori nagyobb gazdasági jelentőségére utal. Az ásatás kezdetét megelőzően, a helyszínen szórványként előkerült, a hazai emlékanyagban eddig egyedülálló emberalakos kőlap az egykori Csicske település templomában a falu kegyurának sírját fedhette. A templom körüli temető sírleletei alapján a sírmező folyamatos használatát láthatjuk. A korábbi fatemplom helyén felépülő kőtemplomot tehát nem köthetjük népességváltáshoz. Ezt bizonyítja az antropológiai vizsgálat is, amely a temető két sírcsoportjában azonos népességet mutatott ki. Mindemellett rendkívül érdekes, hogy a második sírcsoportban megjelenik néhány mongoloid vonású egyén is. Csicske azokhoz a dél-borodi, hevesi területekhez közel feküdt, amelyeken az Árpád-kor folyamán a történeti források szerint jelentős besenyő lakossággal számolhatunk. Ezért talán nem túlzás, ha az átlagostól eltérő vonásokban Csicskén is idegen eredetű, esetleg éppen besenyő bevándorlókat látunk. Bár ebben a régióban a tatárjárás a települések nagyarányú pusztulásával járt, Mezőcsát-Csicskén az élet tovább folytatódott, amire a lelőhelyen szórványként előkerült II. Premysl Ottokár (1251-1276) bécsi dénár (CNA. B170. [14. kép 5-6.]) is utal. Az írott források szerint azonban Csicske a 15. század második felében már puszta volt. A település egyik birtokosát és valószínűleg a kőtemplom építtetőjét az Örsúr-nem Bikki-ágában kereshetjük 105 . A család birtokai (valószínűleg Csicskével együtt) a 13. század végén-14. század elején az Örsúr-nem többi ágára szálltak, mivel „I. Jakabnak (a kinek fia, III. Jakab, talán hamarabb halt el atyjánál) magva szakadt...". 106 A templomban talált gyermek (124. sír [30. ábra 2., 33. ábra]) és férfisír (122. sír [30. ábra 1., 32. ábra]), melyek közül az egyiket sírkővel fedték le, talán e család két utolsó férfitagjának földi maradványa lehet, bár a hiányos csontmaradványok miatt az antropológiai vizsgálat a rokonságot nem tudta kimutatni. 105 CsánkiD., 1890. 184. 106 Karácsonyi J., 1901. 424. 53
