A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Rémiás Tibor: Marsalkó Mihály dachaui hadifogolytábori (1945-46) zsebkönyve

Marsalkó Mihály foglalkozásának Veronika lányuk születésekor (1921) napszámos, polgári személylapján (1942) vasgyári napszámos, szakképzettségének állványozó, zsoldkönyvében (1944) ács lett megjelölve. A front alatt az utászoknál szolgált, ahol ácsállványozó ismereteit kamatoztathatta. Katona- és hadifogolyévei alatt folyamatosan a „földijeit" kereste, hisz „itt egyedül vagyok e rettenetes embertömeg között görömbölyi" - írja „naplójában".

9 Öröm és boldogság volt számára, ha hírt kapott földijeiről. így van tudomásunk pl. falubeli tőszomszédjáról, özv. Takács Jánosnérói, akinek öregebbik fia, András Pápa városában volt kórházban",

10 vagy öccséről, Andrásról, akit a miskolci „vörös keresztes kórházban látogattam meg."

11 Keresztfiával, Károly Istvánnal (az 1970-es években a Sárospataki Tanárképző igazgatója lett), és faluja görög katolikus kántor-tanítójával, Imre Tiborral Mikóházán

12 futottak össze. Futó említést tett még földijei közül Kóss Lászlóról, akivel a sátoraljaújhelyi vasútállomáson találkozott,

13 Takács Mihály tüzérről™ (Passau környékén), Titkó Mihályról^ (Unterbergen) és a hej őcsabai Jávor szki Pálról

16 („...ezzel a zászlós úrral Huszt városában, 1944 tavaszán egy párszor együtt pálinkáztunk egy kis kocsmában a szépasszonyoknál, közel az iskolához..."). Leggyakrabban feleségét, drága Erzsikéjét emlegeti „naplójában", aki számára „a legkedvesebb (volt) minden földi látványosságnál".

17 Hadifogsága végén (1946 márciusában) még imát is írt, „Az én Szeretett Kedves Feleségemért" kezdetűt „naplójába".

18 Csak 16 hónap hadifogság után (1946. március 3-án) kapott feleségétől két féltve őrzött levélkét, amit szóról szóra bejegyzett „naplójába",

19 s naponta olvasgatta. Marsalkó nyelvismeretéről „naplóbeli" bejegyzéseiből tudunk következtetni. Otthon, a családban leginkább ruszinul (tótul) beszéltek. Egy őrmesternek a katonaságban kijárt a legény, neki „egy ruszin gyerek" volt a legénye.

20 1946. március 19-én a dachaui táborban az amerikai katonák razziáztak, erről így számol be „naplójában":

21 „A mai napon megkérdeztem, razija alkalmával, egy amerikai katonától, aki raziázott, pont az én holmiaimat nézegette és tisztán tótul szólalt meg...Uram, nem tudja, hogy mi lesz velünk, mikor fogunk hazamenni? Azt felelte nékem: Nézd öregem, addig nem, amíg az orosszal a háború nem végződik." Magyar nyelvismereti tudását „naplója" elején maga értékeli:

22 „Stílusomra ne tessék nagyon figyelni, mert még a katonásdihoz, most is, ma (49 évesen) jobban értek, mint a szöveghez. (...De!) Mindent úgy mesélek el, ahogy az velem megtörtént." (1946. február 21.) Német nyelvtudásáról szintén maga vall,

23 amikor 1944. október 8-10-én katonáival Nádasladányban voltak elszállásolva, ahol a szálláshely miatt egy német századossal 9 HOM HTD 2006.24.6. 50. 10 Uo. 41. 11 Uo.42. 12 Uo.42. 13 Uo. 42. 14 Uo. 45., 48-49., 182. 15 Uo. 50. 16 Uo. 109. 17 Uo. 57. 18 Uo. 236. 19 Uo. 181-182. 20 Uo. 186. 21 Uo. 257. 22 Uo. 11-12. 23 Uo. 190-191. 543