A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

KÖZLEMÉNYEK - Mizser Lajos: Cserépvár a 16-17. században

a leltározás időpontjában a katonák nem tartózkodtak Cserépvárban. Az inventárium a legapróbb dolgokra is kiterjedt, még a teljesen értéktelen, használaton kívüli dolgokat is feltüntették (pl. mozsár fenek). Ennek okát ma már nem tudhatjuk, legfeljebb sejthetjük: valami fenyegetettség lehetett, és a védelemre fel kellett készülni. Védekező eszközökben (ágyú, robbanó szerkezetek) nem volt hiány, és az élelem tárolásának áthelyezésével a vár védelme megoldottnak látszott - nem számolva a vízhiánnyal. Némi képet kaphatunk a leírás alapján a vár építményeitől is. Eger török általi elfoglalása után Cserépvár sorsa is megpecsételődött. A csekély várvédővel és felszereltséggel, a vízhiányról nem is beszélve (bár az utókor a gyávaságot is ráfogta-ráfogja a várbeliekre), nem lehetett megvédeni, így Bessenyei Mihály (a költő és irodalomszervező Bessenyei György ősapja) elhagyja Cserépvárát. Mivel magánvár volt (az ecsedi Báthoryaké) ideiglenesen többször is visszafoglalták: egyszer a törököké volt, másszor a magyaroké. 1687-ben került sor a végleges visszafoglalásra. Ezzel és Sirok és Szarvaskő sikeres ostromával megfosztották az egri törököket az élelmiszerutánpótlástól. Röviddel a visszafoglalás után járt Cserépvárban Domonkos Jakab királyi harmincados, aki jelentést írt. Ez megmaradt a Heves megyei Levéltárban (Eger város iratai B. I. 31). Érdekes, hogy Cserépvárát törökösen Berib-nek említi. A latin nyelvű jelentés magyar fordításban a következő: „Harmadik várként Berib Palánka az ostrom idején a császári katonák által felégettetett, csupán a belső rész maradt meg, ahol éppen (miként néhányan elmondták) meglehetős mennyiségű gabonát és más élelmiszereket találtak, de ezt a méltóságos Szoláry gróf eladni rendelte a miskolciak számára még az megérkezésem előtt. Ennek várnak a birtokosa Homonnai úrnő lenne, hozzá két falu tartozik, Tárd és Cserép-Falva, valamint Poroszló község fele, aztán több szántóföld, mező, erdő, gyümölcsös, művelt szőlőhegyek. Ennek a várnak és a javaknak a tiszttartója erre vonatkozóan Kissharsányi István, Ónodon lakik, aki Beréb várának és javainak állapotáról bőséges felvilágosítást tud majd adni. Egyébként kegyelmébe és jóindulatába ajánlva magamat alázatosan maradva Alázatos szolgája Domonkos Jakab saját kezével." Domonkos Jakab a törökös Berib változatot fogadja el - helyi ismeretek híján - az eredeti Cserép helyett. Azért elfogulatlan beszámolója több érdekességet is hoz. Az említett Szoláry gróf- bár magyarossá tették a nevét - nem volt magyar, hanem azonos azzal a Vittorio Solari császári ezredessel, aki II. Rákóczi Ferencet letartóztatta, és Bécsújhelyre kísérte. Miként az 1568-as leltár is bizonyítja, a vár legfőbb erősségét az élelmiszertartalékai jelentették. 1568-ban kb. két hétre elegendő élelem volt a várban (ebbe bele kell számolnunk az állatok élelmét is). A visszafoglaláskor viszont annyi, hogy elég volt egész Miskolc városának. A visszafoglalás nem ment könnyen, hiszen hosszas ostrom után tudták csak Cserépvárát bevenni. A pusztulás tehát ekkor kezdődött. Buttler János egri főkapitány többször is sürgette a vár felépítését, de kezdeményezései meghiúsultak azon, hogy a vár magánkézen volt, részben azon, hogy nagyon sok pénzbe került volna a helyreállítás. 527