A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Szabó Levente: Árpád-kori templom és temető Mezőcsát határában

A második csoport A második csoportba az alábbiak alapján azokat a sírokat sorolhatjuk, melyek a kőtemplom építése utánra keltezhetőek. 1. Leletes sírok, melyek a 12. század végénél-13. század elejénél későbbre keltezhetőek. Ide tartozik a 82. sír (11. ábra), melyet, mint már volt róla szó, a benne talált rombusz alakú csat a 13. század második felére keltez, valamint a 112. sírra ásott 112/A sír (13. ábra), melyet a kőtemplom építési idejére kelteztünk. 2. A temető nyugati és déli részén lévő, igen gyakran egymást bolygató lelet nélküli sírok nagy része. A gyakori egymásra temetkezések okát Tettamanti S. abban látja, hogy a templom körüli temetők helyét a falu lakossága még a temetkezések megkezdése előtt, vagy azzal egy időben, előre kijelölte, így, mivel a sírok számával együtt a rendelkezésre álló hely nem nőtt, kénytelenek voltak a már korábbi temetkezéseket újra és újra megbolygatni az újabbakkal. A nagyobb felületen feltárt templom körüli temetők jellemzője, hogy a sírmezőn belül nem egyenletes a sírok eloszlása.

85 Ritoók Á. szerint, a témával kapcsolatos kutatás eredményeit összegezvén, megfigyelhető, hogy ezekben a temetőkben a templom épületéhez közeledve egyre nő a sírok zsúfoltsága.

86 Ezen a temetőrészen az antropológiai adatok a nemek tekintetében semmilyen szabályszerűséget nem mutatnak. Arra azonban, hogy a csicskei temető második sírcsoportjában nem egészen a más lelőhelyekről jól ismert, átlagos, Árpád-kori köznép nyugodott, két adat is utalt. Gyógyult kard, vagy szablyavágás nyomát lehetett megfigyelni ugyanis a 19. és 85. sírban nyugvó férfi koponyáján. A korszakban igen ritkák az ilyesfajta sérülések. Ha ehhez még hozzászámítjuk az első csoport 110. sírjában nyugvó halott hasonló, de halálos kimenetelű sérülését, akkor arra kell gondolnunk, hogy a csicskeieknek legalábbis egy része, hadakozó népesség lehetett, részt vehetett bizonyos hadi eseményekben. A sírok mélysége A sírokat a mai felszíntől számított 50-109 cm mélységben találták. 50 és 80 cm között 51 db, 81-109 cm között pedig 72 db sír volt. Temetőnkben nem volt általános gyakorlat, hogy a gyermek sírgödreit kevésbé mélyre ássák, mint a körülöttük fekvő felnőttekét. A sírmélység-adatok alapján nem lehetett egyértelműen sírcsoportokat elkülöníteni, a 1. és 2. csoport sírjainak mélysége sem különbözik jellemzően (36. ábra 2.). A sírok tájolása A feltárt sírok mindegyike nyugat-kelet tájolású,

87 egy kivételével: a templomhajóban talált (erősen bolygatott) 122. sír csontváza fordított tájolásban feküdt (30. ábra 1., 32. ábra). A sírgödrök alakja és mérete A sírgödrök alakját csak a rátemetkezésektől mentes, egyrétegű északi, északkeleti részen lehetett megfigyelni. Ezen a területen minden esetben többé-kevésbé lekerekített sarkú téglalap alakú gödrökkel találkozhatunk. 85 Tettamanti S., 1975. 86 Ritoók A., 1997. 168. 87 A tájolási szokásokhoz lásd: Tettamanti S.

t 1975., Szabó K., 1938., Ritoók Á., 1997. 169., Kunt £., 1978.48-55. 49