A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hegyessy Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól (Vertebrata). I. - Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), hüllők (Reptilia)

31., HG; Morotva-elő, 2002. VII. 31., HG-Tokaji-hegy, (ENDES 1994)-Vajdácska: Holt-Bodrog, 1999. IX. 24., HG; Kopaszló-sarok, 1999. X. 29., ÁL, HG, 2003. VII. 10., HG -Vizsoly: Felső-rét, Hernád-holtág, 2002. IV 17., 2002. VIII. 23., HG - Zemplénagárd: Vér-tó, 2004. IV 21., HG. Natrix tesssellata (Laurenti, 1768) - Kockás sikló Európa középső és délnyugati részétől Közép- és Nyugat-Ázsia mocsaras vidékéig elterjedt hüllőfaj. Magyarországon leginkább a Balaton, a Velencei-tó és a Tisza-tó illetve a Duna, a Tisza és a Dráva partjairól ismert. A vízisiklónál jobban kötődik a vizekhez, amelynek sokáig csupán a szakirodalomban szereplő régi adatait ismertük Zemplénből. Célzott kereséssel is csak kevés példányt találtunk, de meglepetésünkre nem csak a Bodrog árterén, az állandó mélyebb vizekben, hanem a hegyvidék patakjainál is találkoztunk vele. - Adataink: Alsóregmec: Köblös és Szompoly, 2005. IX. 10., HG - Boldogkőváralja: Tekeres-patak, 2000. V 3., HS, HG - Miskolc: Miskolctapolca, csónakázótó, 2005. VII. 26., HG. - Pálháza: Bózsva patak, (ENDES 1994) - Sárospatak: Bornemiszaforrás fölött, a műúton, 2003. VI. 23., HG; Felső-rét, Bodrog-ártér a vasúti töltés mellett, a Koholyatetőhöz közel, 1999. VIII. 27., HG, HS - Sátoraljaújhely (MÉHELY 1895), (FEJÉRVÁRY-LÁNGH 1943); Némahegy, mocsár, 2000. X. , úton elütve, PG; Rettel-dülő, vasút melletti kubik mély vizében, 2001. V 17., HG. Coronella austriaca (Laurenti, 1768) - Rézsikló Nyugat-, Közép- és Délkelet-Európában elterjedt faj, amely keleti irányban eléri a Kaukázust és Kis-Ázsiát. Magyarország hegyvidékein elterjedt kígyófaj, amely a zempléni tájakon is viszonylag gyakran kerül szem elé. Ezt az is segíti, hogy kévésé fél az embertől, illetve gyakran fordul elő a gyümölcsöskertek szélén is. Sötét, harántos szalagszerű háti sávjai, a fej hátoldalán az osztrák kétfejű sas mintájához hasonló (innen kapta tudományos nevét) miatt nem egyszer viperának nézik és agyonverik. A zempléni példányok között inkább szürkésbarna alapszínűek voltak többségben. - Adataink: Alsóregmec: Fedormalom, Bózsva bal parti része, fiatal példány, 2006. VIII. 20., Galata László - Méra: Felsőméra (FEJÉRVÁRY-LÁNGH 1943)-Monok: Kaptártanya, 1993. V 8., HG - Sárospatak: Bányi-nyereg, 2002. IV 30., HG - Sátoraljaújhely: Boda-dűlő, 1999. V 15., HG; Hore-völgy, 1994. VI. 2., HG; Májuskút, mélyút, 1999. X. 3., HG; Rudabányácska, Hosszú-domb, műúton elütve, 2004. VIII. 29., HG - Telkibánya: Mátyás király kútja, (ENDES 1994) -Tokaji-hegy, (ENDES 1994) - Vilyvitány: Vilyi-legelő, 2002. VII. 24., HG. Elaphe longissima (Laurenti, 1768) - Erdei sikló Nyugat- és Közép-Európa déli részeitől Délkelet-Európán és Kis-Ázsián át Észak-Iránig és a Kaukázusig elterjedt hüllő. Magyarországon a hegy- és dombvidékek erdős területein él. Az abaúji és zempléni hegyvidék leghosszabbra, mintegy másfél méteresre növő kígyója, amely sokszor vadászik fákon is. Tapasztalataink szerint a többi siklónál még a számára megfelelő élőhelyeken is ritkább, vagy kevésbé gyakran kerül szem elé. - Adataink: Abaújszántó: Kassi-szőlő, műúton, 2004. V 31., HG -Bózsva: Hideg-kút, 1980. VIII. 10., HG - Háromhuta: István-kút, 2001. VI. 22., HG, SzCs - Kovácsvágás: Tehénkosár, 2004. IV 29., HG - Nagyhuta: Rostalló, 2000. VII. 28., Both Veronika, HG, SzCs - Olaszliszka: Fenyér, a vasúti töltés ártéri oldalánál, 2003. V 8., kifejlett példány, HG - Pálháza: Som-hegy, műút, 2002. VI. 25., 2004. VI. 14., HG - Sátoraljaújhely: Esztáva, szőlő, 2000. IV 19., HS, 2000. V 12., HG, HS. Vipera berus (Linnaeus, 1758)-Keresztes vipera Északnyugat- és Közép-Európa erdős tájaitól keletre Szibérián keresztül az Amur-vidékig Észak-Ázsia nagy területén elterjedt. Magyarországon néhány elszigetelt állománya él: a Somogyiés Zalai-dombság, a Felső-Tiszavidék és a Zempléni-hegység ad otthont ennek a mérgeskígyónak. Élőhelyén általában valamilyen nedvességet igényel, láprétek közelsége a legkedvezőbb számára. A magas növényzetű helyeken, cserjésekben nehéz észrevenni, leginkább akkor látható, ha a hűvös időt követően napozni, melegedni szokott. Ekkor a közeli sziklák, vakondtúrások, zsombékok tetejére telepszik. Harapásakor fogából mérget fecskendez áldozatába, amely táplálékként szolgál a viperának. Ezek közé elsősorban egerek, pockok, cickányok, gyíkok és békák tartoznak. A keresztes vipera marása emberre nézve csak ritkán halálos kimenetelű. Az elmúlt három évtizedben a B.-A.-Z megyei vizsgálatok nem tudtak olyan kígyómarást kimutatni, amelynek során a 519