A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hegyessy Gábor: Adatok Magyarország északkeleti részének gerinces állatairól (Vertebrata). I. - Ingolák (Petromyzontiformes), halak (Pisces), kétéltűek (Amphibia), hüllők (Reptilia)

telep, 2002. VI. 12., HG; Törökér, Bodrog-holtág, 2002. VIII. 21., GI, HG, SzZs, 2002. IX. 6., HG - Sárospatak: Baksa-homok, 1999. IX. 23., HG; Bodroghalász, 2002. VI. 18., HG, 2002. VII. 10., GI, HG, PG, SS, 2003. V. 8., HG; Déli-Bodrog-holtág, 2002. VII. 24., 2005. X. 6, HG; Kácsárd, Teleki-kert mocsara, 2000. III. 7, HG; Keleti-Bodrog-holtág, 2002. VII. 24., 2003. V. 7, 2003. VI. 14., 2003. VIII. 16., 2004. V 13., 2004. IX. 4., 2006. IV. 18., HG; Pusztadélő, 2006. V 13., HG; Ronyva, 1999. VIII. 27., HG; Végardó, a fürdő meleg vizes, betonozott kifolyójában, 2002. III. 13., HG - Sátoraljaújhely: Barázdaszél, 2000. IV. 15., 2000. VI. 4., HG, HS; Bibére, 1981. VIII., partra dobott tenyérnyi kárászra támadt, szájába vette, HG, 1999. VII. 31., 2000. III. 22., 2002. III. 13., 2002. V 10., 2005. V 4., 2005. X. 5., 2005. IV. 8., HG; Bodrog, 1999. VIII. 26., 1999. IX. 24., HG; Egres-Galambos, kubik, 1999. IX. 7., HG; Galambos-dűlő, 1981. X. 25, faültető gödrökben, Bocsor István, HG; Gyalmos, 1999. IX. 22, 1999. IX. 24, 2002. IX. 7, 2006. V. 27, 2006. VII. 13, 2006. VIII. 5, HG, 2006. VIII. 27, HG, Mihály Attila, Mihály Marcell, Varga Torda; Hosszúláz, kavicsbánya-tó, 1999. VIII. 7, 1999. IX. 25, HG, 2001. IX. 30, 2004. X. 27, HG, HS, 2006. IX. 9, HG, HJE, HR, HS; Hosszú-tó, 1999. VII. 31, 1999. IX. 24, 2001. IV 25, HG; Kaizer, kubik, 1999. IX. 7, HG; Kapronca, 1999. X. 29, ÁL, HG; Kelince-tó, 1999. IX. 24, HG; Középső-rét, 1999. IX. 25, HG; Long-erdő, É, árvíz szélén, 2000. III. 22, 2001. IV. 25, HG, HS; Májuskút, művelt szőlő, 1999. VII. 22, HG; Molyva-oldal, 1999. IX. 3, HG; Némahegy, mocsár, 2002. VIII. 15, HG; Ó-Ronyva, 1999. VII. 22, HG; Ritkás, 1999. VII. 31, 1999. IX. 3, HG; Szénégető-völgy, 1999. XI. 10, 2002. III. 10, 2005. VI. 19, HG; Széphalom, kubik, (ENDES 1994); Torzsás-dűlő, agyagbánya, kis tó, 2001. V. 29, HG, HS - Szalonna: Két út melléke, Rakaca partja, 2001. V. 9, HG, HS - Szerencs: Szerencs-patak, a cukorgyári ülepítő tó befolyója előtt, 2000. X. 24, HG, HS -Tarcal: Kengyel-tó, 1999. IX. 4, HG, HS; Nagy-szik, almás, 1999. X. 2, HG; Ördög-bánya, szőlő, 1999. IX. 4, 1999. IX. 20, 1999. X. 2, HG; Terézia-domb, víztározó, 2000. V 16, HG, HS -Tiszabercel: Babócsa-szög, 2002. VII. 31, HG; Morotva-elő, 2002. VI. 26, 2002. VII. 31, HG -Tiszakanyár: Tisza-híd, 2000. VI. 3, GI, HG, PG -Tiszakarád: Szárnya-szög, 2002. VII. 20, HG - Tiszalúc: Holt-Tisza, 2001. VII. 6, HG, HS - Tokaj: Tisza-híd, jobb part, áradó víz széle, 2000. IV 17, HG - Vajdácska: Halász-homok, 1999. IX. 22, HG; Holt-Bodrog, 1999. IX. 11, 1999. IX. 22, 1999. IX. 24, HG; Kopaszló-sarok, 1999. IX. 22, 2002. VI. 12, 2002. VII. 24, HG, 2002. IX. 7, HG, PG, 2003. VII. 10, 2003. VIII. 5, 2004. V. 13, 2004. IX. 30, HG, 2002. XI. 29, HG, HS, 2005. X. 6, 2006. V. 9, HG; Mikola-dűlő, 2005. X. 29, 2006. VII. 13, HG; Mocsolyai-HoltBodrog, 2003. IV. 15, HG - Vilyvitány: Marócsa-patak, mesterséges tó, 2002. IV 23, HG, HS -Vizsoly: Felső-rét, Hernád-holtág, 2002. IV 17, 2002. VIII. 23, HG, HS. Rana lessonae (Camerano, 1882) - Kis tavibéka Európa nyugati, középső és keleti vidékeiről ismert, de hiányzik az Ibériai-félszigetről, a Balkán-félszigetről, a Brit-szigetekről és Skandináviából. Általában a kisebb állóvizeket kedveli, ami kisebb testméretének is tulajdonítható. A zempléni vizek mentén az alábbi adatoknál bizonyosan elterjedtebb, csupán saját vizsgálataink nem voltak olyanok, amelyek alapján általában ezt a fajt egyértelműen elkülöníteni tudtuk volna. így lehetséges adatainak jelentős része a kecskebéka néven jelölt adatcsoportba került. Mindössze a néhány biztosan meghatározott példány adatát soroltuk ide: Balsa: Tisza, 2002. VII. 24, HG - Bózsva: Nagybózsva, patakban, (ENDES 1994) - Tolcsva patak, (ENDES 1994)-Vajdácska: Kopaszló-sarok, 2002. VII. 24, HG. Rana ridibunda (Pallas, 1771) - Nagy tavibéka Európában kettészakadt elterjedési területen él: a nyugati az Ibériai-félszigeten és DélnyugatFranciaországban, a keleti pedig Németországtól az Alpok és az Appennin-félsziget területét elkerülve délkeletre és kelet felé irányulva. Magyarországon az alföldi tavak, holtágak mentén elterjedt ez a kacagó béka vagy más néven tavi béka elnevezésű nagy termetű kétéltűnk. A kis tavibékával olyan közeli rokon, hogy fiatalabb korában csak nehezen különíthető el attól, illetve még inkább a közös hibridjüknek számító kecskebékától. Mivel magunk méréseket nem végeztünk, így adataink közé csak a kifejezetten nagy termetű, a nagy tavibékára jellemző összes fontosabb külső jegyet viselő példányt vettük fel. A nem egyértelműek a kecskebékák között szerepelnek. -Adataink: Karos: Karos-Szerdahelyi-csatorna, 2005. X. 5, HG -Pacin: Mosonnai-erdő, csatorna, 1999. XI. 12, HG 515