A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Siska József: Bodrogközi malmok

10. kép. Taposómalom szerkezete (Magyar Néprajz 213.) lehet a szemnagyságot, a zúzalék minőségét befolyásolni. Ezt az eszközt a 20. század közepéig még sok helyen használták állati takarmányok készítéséhez. A Bodrogközben daráló volt a neve. A fémből gyártott kézi, majd elektromos változatai szorították ki. Nem terjedt el általánosan a darálónak lábbal hajtott eszköze, de minden községben akadt belőle néhány példány. Az emberi és állati erővel hajtott, összefoglalóan szárazmalomnak hívott létesítmények egyik változata a taposómalom. Jellegzetessége a ferdén álló, deszkából ácsolt, rovátkolt, nagyméretű korong. Ezen gyalogol a fölötte lévő keresztgerendához kötött ló, szamár, ökör. így hozza mozgásba az őrlést végző köveket. Az állatokkal működtetett másik konstrukciónál úgy tartja forgásban az igavonó a kereket, mintha szekeret húzna maga után, egy nagy sugarú kör mentén. A neve általánosan járgányos malom. Mindkét típusnál két részből állt az építmény. A tágabb 11. kép. Kézimalom. Tiszakarád, 1926. (Ebner S. felv., Néprajzi Múzeum Fotótára) 491