A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján

helységként tünteti fel Csépét, ahol szórványban vannak ruszinok.

155 Ugyanezen évből való kéziratos sematizmus a csepei parókia, illetve filiái (a csomafalvi és a tiszahetenyi) közösségeinek nyelvét s a parókus prédikációját magyar és ruszin nyelvben, templomi énekeiket magyar és ószlávban határozza meg. Ebből a felsorolásból nem tudjuk meg, hogy közösségenként milyen arányban volt jelen egyik, illetve másik nyelv. Az élő emlékezet azonban Csépében 1938-ra, az első bécsi döntést követő időszakra teszi a teljes magyar liturgiát.

156 Ebből következtethetünk, hogy a fent jelzett sematizmusban valószínűleg összemosták a parókia és a ííliák közösségeinek nyelvhasználatát. (Ez utóbbiak jelentős ruszin dominanciájú községek lévén.) Afancsikai görög katolikus közösség liturgiái nyelve az 1915. évi sematizmus alapján ruszin és magyar. Az 194l-es kéziratos sematizmus azonban már a beszélt, az énekelt és a prédikálás nyelvét kizárólagosan magyarban határozza meg. Ugyanakkor az 1930. évi népszámlálás alapján a görög katolikusok számának kétharmada ruszin etnikumú,

157 míg az 1941. évi demográfiai adatok ez utóbbiak arányát a görög katolikusokon belül mindössze egyharmad részben mutatják ki.

158 De még mindig felvetődik a kérdés: 1941-ben miért egynyelvű a liturgia minden vonatkozásban? A közösség ruszin etnikumú csoportja miért nem igényelte saját nyelvén az egyházi szertartásokat? (1940-1949 között Karpinecz János a helyi parókus. Netán nem tudott ószlávul?) Hasonló jelenséggel találkozunk a tiszaújhelyi, a mátyfalvai és a karácsfalvai közösségekben: az 1941. évi kéziratos sematizmus minden vonatkozásban a magyart tünteti fel e helységekre vonatkozóan. Az 1930. évi népszámlálás azonban jelentős ruszin etnikummal számol: Tiszaújhelyen a görög katolikusok számának több mint a fele, a mátyfalvinak majd 90%-a, a karácsfalvinak közel egyharmada ruszinként van kimutatva.

159 Ha ezen adatok mögött a már említett politikai szándékosság feltételezhető is, az 1941. évi demográfiai adatok bár lényegesen kisebb létszámban, de ugyancsak jelzik a ruszin etnikum jelenlétét,

160 ezért ismét felmerül a kérdés: miért nincs jelen a ruszin nyelv a liturgiában? (1937-1945, Csizmár István a parókus). Hiszen a korábbi évszázad tapasztalatai azt mutatták, hogy az egyház csupán követte a hívek között végbement magyarosodási tendenciát, és maga nem motiválta azt, inkább történetileg fékezte. A tiszaújlaki parókia és filiái közösségeiben az 1915. évi sematizmus kizárólagos magyar nyelvhasználatot tüntet fel,

161 a cseh érára vonatkozóan az élő emlékezet azonban a magyar liturgiát ószláv betétekkel emlegeti.

162 Az 1941. évi kéziratos sematizmus már minden vonatkozásban a „hungaricá"-t tünteti fel. Ez a nyelvhasználat - ugyanezen évből származó népszámlálás alapján - megfelel az egyházközség demográfiai összetételének.

163 A tiszabökényi és a hozzá tartozó ííliák közösségeiben az 1915. évi sematizmus magyar egynyelvüséget jelez,

164 ezzel az individuális emlékezet is megegyezik az azt követő ezret) „elsikkasztotta." Udvari I., 1993. 327. Ennek oka, hogy a nagyhatalmak előtt bátran hangoztathassa, ez a kis létszámú népcsoport gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból egyaránt éretlen az önrendelkezésre. 155 1941. évi népszámlálás. 1990. 320-321. 156 Saját gyűjtés 2000. 157 Statisticky lexikon ... IV. 1930. 1937. 14. 158 1941. évi népszámlálás. 1990. 320-321. 159 Statisticky lexikon ... IV. 1930. 1937. 14-15. 160 1941. évi népszámlálás. 1990. 320-321. 161 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCCXV (1915) 141-142. 162 A kérdőívet Marosi István parókus töltötte ki. 163 1941. évi népszámlálás. 1937. 320-321. 164 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCCXV (1915) 145. 431