A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján
Egy kisebbség etnikai identitástudatának fontos kifejezője az anyanyelvű vallásgyakorlás, annak liturgiái és egyéni módozatai. 139 A magyar görög katolikus egyházakban a nemzeti nyelv kérdése már az uniós törekvésekkel kezdődően jelen volt, a 18. század második felétől pedig egyre fontosabb jelentőséggel bírt. 140 A magyar nyelv liturgikussá tétele azonban a hajdúdorogi magyar püspökség létrejötte után sem vált hivatalossá. X. Pius pápa Christifideles Graeci kezdetű bullájával az új egyházmegye liturgikus nyelveként a klasszikus görög nyelvet nevezte meg. 141 Azonban a magyar liturgikus nyelv gyakorlati elterjedését már ez a tiltás sem állította meg. Az 1920-as években megjelent az ún. Liturgikon, 142 a legfontosabb szertartások magyar fordítása, valamint a Krajnyákféle ima- és énekkönyv 143 kifejezetten a hívek használatára. A kárpátaljai magyar görög katolikus községekben napjainkig ezt használják. A 20. század első felében történt politikai határok különböző irányú határváltozásai módosították az egyházmegyei beosztást is, azonban az általam vizsgált magyar görög katolikus egyházközségeket ez nem érintette: 1949-ig, a görög katolikus egyház reuniálásáig, a Munkácsi Egyházmegye részét képezték. Az 1915. évi sematizmust nem követte újabb, így a községsoros történeti adatok itt megszakadnak. Az 1938. évi sematizmus kiadása félbemaradt, három ívet nyomtattak ki: a kárpátaljai magyar görög katolikus egyházközségekből egyedül a beregszászi járás közösségeire vonatkozó adatok vannak feltüntetve. Kéziratban maradt a Munkácsi Egyházmegye tervezett sematizmusának az 1941. évben összegyűjtött anyaga. 144 A forrás feltünteti a parókiák és filiák lélekszámát, a hozzá tartozó templomokat, az ott működő parókus nevét és korábbi szolgálati helyeit. Felsorolja a közösségben működő társaságokat, és három szempont alapján a nyelvi vonatkozásokat. Megkülönbözteti a nép beszélt nyelvét, a templom énekeinek és a prédikációnak a nyelvét. Az 1945. évet követő évtizedekben a nyelvi gyakorlat - a politikai befolyástól sem mentesen - különböző irányba változott. Erre az időre azonban egyéb községsoros írásos dokumentumok, írott források nem álltak rendelkezésemre, erre vonatkozóan individuális szintű információkból, egyéni elbeszélésekből és az „élő emlékezet" történetei alapján következtettem, ezért ez a folyamat ma Kárpátalja magyar egyházközségeiben csak töredékesen követhető. A nagyszőlősi egyházközségben az élő emlékezet szerint 145 az 1915. évi sematizmusban 146 megjelölt kizárólagos „ruthenorum" nyelvgyakorlat megmaradt 1940-ig, a „cseh időben" nem volt magyar liturgia. 1941-től 1949-ig Karczub Pál parókus az ún. Szentszék felszólítja, hogy mondjon le püspöki székéről, aminek a főpásztor az egyházmegye érdekeire hivatkozva eleget tesz." Botlik Gy, 1997. 243. 139BarthaE., 1991.48^*9. 140 Cserbak A., 1986. 284. 141 Pirigyil., 1990.11. 109-110. 142 Liturgikon 1920. 143 Krajnyák G., 1928. A 19. század elejétől megjelent magyar nyelvű görög katolikus énekes- és imakönyvek feldolgozását Ivancsó István végezte el. L. Ivancsó I., 1987., 1995., 1996. 144 A kézirat Bendász István görög katolikus kanonok hagyatékában található, és adatai eddig semmilyen vonatkozásban nem kerültek publikálásra. 145 A nyelvi változások vizsgálatához önálló kérdőívet állítottam össze, amelyet kérésemre Bendász Dániel esperes úr szétosztott a magyar parókusok között, hogy - gyűjtés alapján - töltsék azt ki. A feladatot azonban így sem mindegyik parókus teljesítette. Összesen 11 egyházközségre vonatkozóan születtek meg a válaszok. Ezeket az adatokat „az élő emlékezet" forrásaiként használtam. A nagyszőlősi egyházközségre vonatkozó kérdőívet Bendász Dániel esperes úr töltötte ki. 146 SCHEMATISMUS Venerabilis ... MDCCCCXV. (1915) 139. 429
