A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pilipkó Erzsébet: Magyar görög katolikusok Kárpátalján • A munkácsi egyházmegye ugocsai területének nyelvi változásai a történeti források alapján

Szabó István Ugocsa megye című monográfiájában dicajegyzékekre, jobbágyösszeírásokra s egyéb történeti forrásokra, illetve névelemzésekre alapozva szinte lépésről lépésre nyomon követi a nemzetiségi viszonyok alakulását a megyében.

21 Az ő megállapítása szerint a ruszin települési hullám első rajai a 14. század derekán lépték át Ugocsa megye határát.

22 A telepes ruszinok nem álltak meg a telepítetlen hegyvidék lejtőinél, hanem fokozatosan beszivárogtak a jóval előbb megtelepült magyar és szász eredetű községekbe, sőt rövid időn belül a maguk javára billentették a csupán szórványokat hullámoztató kölcsönös kicserélődés természetes egyensúlyát. Ennek oka, hogy a 14. század második felétől a felső-tiszai vidéken a magyarság száma jelentősen csökkent, míg a ruszinság századokon át az összekötő népi csatornákon keresztül újabb és újabb testvérelemeket vett fel magába. Ez a ruszin betelepülés a 17-18. században, a Tisza-völgy magyar lakosságának nagy megfogyatkozása után érte el csúcspontját. Szabó István megállapítása szerint a két jelenség, a magyarság „elfogyása" és a ruszinság térfoglalása szoros származékos összefüggésben áll egymással: a ruszinságnak a már korábban megtelepült magyar vidéket elöntő térfoglalását meg kellett előznie a magyarság elapadásának. Az ugocsai ruszin térfoglalás első, korai állomásai a Nagyszőlősi hegység magyar településterületei voltak (Egres, Veresmart, Rakasz).

23 Az eredetileg egyetlen Veresmart a 14. században két településsé nőtt: Magyar- és Oroszveresmarttá. A 17. században azonban Veresmart neve mellől eltűnik a magyar és orosz jelző, a falu nemzetiségileg ismét egységes lett, de ez a nemzetiség ekkor már nem a magyarság, hanem a ruszinság volt. A közbeeső két század alatt befejezéshez jutott a korábban megindult ruszinosodási folyamat. A 16-18. században még számos ugocsai községben ment végbe hasonló jelenség. Az idevonatkozó források alapján a magyarság „elfogyásának" okait a háborús dúlásokban és a járványok pusztításában véljük felfedezni. A nemzetiségi elhelyezkedés első kereteit a földrajzi és politikai tényezőkön túl azonban a gazdasági motiváltság is befolyásolta. A hegyvidék kedvezőtlen természeti adottságai hosszú távon nem tudtak minden életszükségletet biztosítani lakóiknak s a 17-18. században gyakori jelenség, hogy az ott élő ruszinok a Tisza völgyében bérelnek szántót, kaszálót, a szegények pedig aratni, csépelni járnak az alföldi magyar falvakba, így a földrajzilag egyébként elszigetelt fekvésű falvak lakosai is kapcsolatba kerülnek távolabb eső vidékekkel, s ez a körülmény egyfajta migrációt indít be. A 16. század második felében a síkföld és a hegyvidék határvonala egyúttal még nemzetiségi határt is jelentett: a síkföld teljes egészében magyar, a hegyvidék pedig a ruszin-oláh települési körhöz tartozott.

24 Két évszázad múlva a korábban egységesen magyar sík tömb 40 községében már csak 15 helységben tartotta meg a 90-100%-os többséget, de több helyen már 55-60%-ra apadt, míg 24 helységben az 50% alá esett a magyarság százalékaránya. Ez utóbbi helységek a Tisza mentén fekszenek s területileg összefüggő települési egységet alkotnak.

25 A Tisza folyásától délre és északra eső kisnemesi településcsoporthoz tartozó helységekben a betelepült ruszinok azonban csak időlegesen bontották meg a falu nyelvi egységét, mert rövid időn belül megmagyarosodtak. 21 Szabó I., 1937. 3-25. L. még Udvari I., 1991. 444-448., Udvari [., 1997a. 342-357. 22 A kárpátaljai ruszinság autochtonságáról szóló elméletekkel nem kívánok foglalkozni. Szabó István az idevonatkozó irodalommal részletesen foglalkozik. Szabó I., 1937. 105. L. még Udvari I., 2002. 9-19. 23 Szabói., 1937. 114-115. 24 Szabói., 1937. 208-232. 25 Bökény, Csepe, Csorna, Farkasfalva, Feketeardó, Gődényháza, Hetény, Királyháza, Nagyszőlős, Sásvár, Szászfalu, Szirma, Tekeháza, Tiszaújhely, Tivadar és Veréce. Szabó I., 1937. 210. 416