A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pirint Andrea: Egy kiállítás-szervező viszontagságai a 20. század hajnalán - Balogh Bertalan és az 1906-os felvidéki vándorkiállítás

son kívül nagyobb jelentőség nem tulajdonítható, Balogh Bertalan, a Borsod-Miskolczi Közművelődési és Múzeumi Egyesület akkori főtitkára számára a Hock-féle program egy életre szóló tanulságot nyújtott. Hangsúlyozni kell azonban, hogy pusztán tanulságot, s nem kritika nélkül való modellt. A miskolci főtitkár ugyanis már azon melegében vitába szállt Hock elképzeléseivel. Nem lehet képekről előadást tartani azoknak, akik nem láttak képeket - sugalmazza Balogh. „A mi közönségünknek előbb képet kell mutatni, és pedig jó képet, mert kevés kivétellel még nem látott ilyet" - írja. Ezután kell megmagyarázni, mi benne a művészet.

7 Bár a vándortárlat-rendezések ötlete nem Hock János kizárólagos találmánya volt, hanem inkább egy többek által is hangoztatott elképzelés a hazai művészeti közízlés gyors fejlesztése érdekében, Miskolcon első ízben mégis az ő szájából hangzott el a felvetés. Balogh alaposan áttanulmányozta Hock programját, és részt vett a Nemzeti Szalon miskolci kiállítása körüli munkálatokban is. Első kiállításszervezői tapasztalatait ekkor szerezte. Balogh Bertalan 1870-ben született a Zemplén megyei Rákócon (ma: Rakovec nad Ondavou, Szlovákia). Az ungvári gimnázium után Pesten közlekedési akadémiát végzett, majd 1892-től egészen nyugdíjazásáig a MÁV miskolci üzletvezetőségének tisztviselője volt. A humán tárgyak iránti fogékonysága már diákkorában megmutatkozott, amikor is novellákat, tárcákat írogatott ungvári lapokba. A képzőművészet berkeiben való jártassága közeli rokona, Roskovits Ignác festőművésztől eredeztethető, akinek müvésztársaságával pesti tanulmányai idején eleven kapcsolatot tartott,

8 és akinek pesti otthonában a későbbiekben is gyakori vendég volt.

9 Miközben egészen nyugdíjazásáig mindvégig államvasúti tisztviselő maradt, 1898-tól bekapcsolódott a Borsod-Miskolczi Közművelődési Egyesület munkájába, s ettől kezdve - több ízben mint a hamarosan újjászervezett egyesület főtitkára, majd mint a közművelődési osztály elnöke -jelentős szerepet játszott Miskolc kulturális életének fellendítésében. Tevékenysége kezdettől több irányba mutatott: irodalmi esteket szervezett, népkönyvtárat létesített, támogatást szerzett analfabéta tanfolyamok indítására, munkásgimnázium fenntartására. Alapítója és elnöke volt a Felvidéki Zeneszövetségnek, képző- és iparművészeti kiállítások létrejötténél bábáskodott, s tehetséges helyi művész ifjak számára külföldi ösztöndíjat járt ki. Mindezen jótéteményeihez hozzátartozik még országos és helyi lapokban megjelent publikációinak hosszú lajstroma.

10 Három évtizedes fáradozása nem csupán Miskolc, hanem a fővárostól távol eső magyar vidék általában vett kulturális színvonalának emelésére irányult. Legfőbb ideája az ország különböző pontjain létrejött, egymástól függetlenül próbálkozó közművelődési egyesületek központi összefogása, a Közművelődési Egyesületek Országos Szövetségének megalakítása volt. Elképzeléseit 1905-ben önálló műben publikálta.

11 Amikor pedig minden erejét a többszörösen összetett program egyetlen részletére, a vándorkiállítás megvalósítására összpontosította, néhány étvágygerjesztő falatot kívánt felnov. 18. 2-3., nov. 22. 3., Borsodmegyei Lapok 1899. nov. 24. 2.) 7 Balogh B., 1899. 1. 8 Balogh Bertalan leányának, Komán Andornénak (szül. Balogh Luca) visszaemlékezése. Gépelt kézirat. Budapest, 1988-1989. HOM Képzőművészeti Adattár (továbbiakban: Adattár) 2006.1. 9 A Roskovits Ignáccal való eleven kapcsolatra utal a vándorkiállítás rendezése során kelt, Balogh Bertalanhoz írt levél Baditz Ottótól (Adattár 62.1.279.) és Nagy Lázártól (Adattár 62.1.262.). 10 Balogh Bertalan életére és munkásságára vonatkozó legbővebb irodalom: Zsadányi G., 1972. További fontos forrás: Balogh Bertalan leányának, Komán Andornénak visszaemlékezése. Lásd: 8. jegyzet 11 Balogh B., 1905. 373