A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Tasnády S. Attila: Adalékok Mokry Mészáros Dezső művészi pályaképéhez

elemek nagyon szabadon történő felhasználásában, a festményeken való újraalkotásban mutatkozhat meg. Mokry Mészáros Dezső művészetfelfogása 1908 körül, Capri szigetén a művész ott élő orosz emigránsokkal ismerkedett meg, köztük Makszim Gorkijjal. Az Esti Kurír 1930. januári cikkében Mokry szerint Gorkij: „mindig azt mondta, hogy olyan művészetnek, amelynek semmi vonatkozása nincs a reális élettel, nem lehet jövője. Gorkij zseniális ember - mondja a festő elgondolkozva - de a képzőművészethez nem ért."

11 Lehet, hogy egy hosszabb beszélgetésben Mokry Mészáros Dezső fantáziaalapú müvészetfelfogása került szembe Gorkijnak a realista stílusról vallott nézeteivel. Az író mindenesetre vásárolt tőle hat képet,

12 ez mindenképpen az elismerésjele volt részéről. Mokry alighanem tudta, de ösztönösen minden bizonnyal érezte azt, amit Hamvas Béla így fogalmazott meg: „Semmiféle művészet nem szólhat és nem is szól csak úgy a semmibe, személytelenül, iránytalanul. Minden mű feltételezi azt, akihez szól. A művészet »igazságkeresés« és az igazságkeresés valódi alakjában társkeresés. Ezért van a valódi művészetnek rendkívül magas közösségi értéke. A művészi alkotás intenzív megszólító erő".

13 Mokry Mészáros Dezső müveinek a valósághoz való viszonyát Ybl Ervin szavai világították meg a legjobban: „távol a mai élet lüktetésétől, messze az uralkodó művészeti irányoktól, mégis a mai kor, a mai akarás embere. Midőn az elérhetetlen távolságban keringő planéták és a roppant messzeségben elmerült idők vízióit, emlékeit idézi föl, öntudatlanul a kultúrájában megcsömörlött ember lelki útját követi."

14 Kritikusabb szemmel, de hasonló gondolatot fogalmazott meg Farkas Zoltán is: „naiv és mindig őszinte primitívsége egészen mégsem szabadulhat meg a mától és így nem annyira a megdöbbentő félelemnek, mint inkább egy más, különösségében szebb és szentebb világ után való sóvárgásnak megnyilvánulása, néhol azonban a kifejezésben való jókora bizonytalanságnak is."

15 A „Lámpaember"-kérdés Tamás Henrik galériatulajdonos így emlékezett vissza a művészre: „Rózsa Miklós felfedezettje volt Mokry, és amikor először keresett fel vele a Galériában, figyelmemet főleg külső megjelenése kötötte le. Ruházatában nem különbözött a megszokott polgári öltözködéstől, alakja, mint arckifejezése azonban egészen szokatlan volt. Én lámpaembemek (kiemelés: T. S. A.) hívtam, mindig az volt az érzésem, mintha valami ősmocsárból mászott volna elő."

16 Ez az emlékleírás talán több kérdést vet fel Mokry Mészáros Dezső személyével kapcsolatban, mint amennyit megválaszol. Vajon milyen lehetett Mokry „egészen szokatlan" arckifejezése? Miért illette Tamás Henrik a nem éppen hízelgő „mintha ősmocsárból mászott volna elő" kifejezéssel? És végül: miért éppen „lámpaembernek" nevezte? 11 U.M. 1930. 12 Dobrikl., 1985.68. 13 Hamvas B.-Kemény K., 1989. 33. 14 YblE., 1930. 15 Farkas Z., 1930. 168. 16 Nagy A., (szerk.) 2005. 358