A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Szabó Lilla: „Átfordítások és keresztezések” Gondolatok Mednyánszky László „művészetelméletéről”, valamint müveinek francia párhuzamairól

képeinek stílusa és végsőkig letisztult drámai ereje hasonlítható leginkább e képhez. De Paul Gauguin festményeivel is találunk párhuzamokat. Mednyánszky némely hegyeket ábrázoló tátrai képei, A Szajna a Jéna hídnál hóesésben {La Seine aupont d'Iéna, temps de neige) című 1875-ben, még „realistán" megfestett tájképével rokonok. A borús ég szürkéje szinte uralja az egész képet, megadva annak hangulatát. A jobb oldali fák a fehér „csomókban" megült hóval, szinte virágzóak is lehetnének, háttérben szürkével, kékes „felhangokkal" elnagyoltan megfestett hegyek, híd, az előtérben pedig sötét bárkák és zöld víz. Mednyánszky éjszakai tájképeivel is találunk párhuzamokat a francia festészetben. Van Gogh Csillagos éjszaka, Arles {La nuie étoilée, Arles) című, 1888-ban festett képén és Mednyánszky Kikötő éjjel, Borús éjszaka, Nocny pótok - Patak éjjeP

x című alkotásain a természetes és a mesterséges éjszakai fények Játékának" lehetőségeit próbálják ki. Mindketten tudják, hogy nem a holdvilág, hanem a sötétkék mélységbe vesző csillagoktól ragyogó égbolt kelti a végtelenség érzetét. Ugyanakkor egyfajta magányt, az embernek a létben való magára maradottságát képesek elérni a vízfelület túloldalán világító fényforrásokkal és tükröződésükkel. Van Gogh ecsetkezelése teljesen más, mint Mednyánszkyé, csak a hangulat, az összbenyomás, és természetesen maga a kompozíció hasonlítanak annyira, hogy felvetődhet Van Gogh hatása is. Mednyánszky Elhagyott téglagyárak {Éjféli hangulat, 1896-1897 k.)

82 című művén egyszerre érezzük Monet fentebb említett képei és Pissarro Lemenő nap a Rouen-i Boieldieu hídnál ködös időben (Le Pont Boieldieu aRouen, soleilcouchant, temps brumeux,\S96) című festménye hatását. Paul Cézanne A Sainte-Victorie-hegy (1902-1904., Philadelphia Museum of Art) és Mednyánszkynak az 1890-es évek második felére datált Hegyi tó című festménye

83 közt mutatkozó felfogásbeli hasonlóságok jelzik, hogy számos párhuzam található Mednyánszky és a francia festészet reprezentáns alkotóinak művészete közt. Mint ahogy a további kutatások - s még inkább egy franciaországi kiállítás - bizonyára még több támpontot nyújtanak számunkra az említett mestereken túl, Mednyánszky legutolsó, 1896-1897-ben Párizsban töltött nyolc hónapjára. Tudjuk, hogy ez alatt 50-55 képet festett, s hogy életében rendezett egyetlen gyűjteményes tárlata is ehhez a tartózkodásához kötődik. Ekkor állítja ki híres, csavargókat ábrázoló művei sorozatát, melyeket művészi szemléletben és stílusban az első világháborúban festett drámai erejű alkotásai haladnak majd meg. Hogy mi váltotta ki - egyébként is egyéni festészeti fejlődésében e radikális változást, ami az impresszionisták és a csavargó, illetve háborús festményei közti hatalmas különbséget jelenti? Erre, és több más, a festő francia korszakaira vonatkozó kérdésekre remélhetően a Magyar Nemzeti Galériában 2003 őszén és 2004 tavaszán, a Szlovák Nemzeti Galériában, majd 2004 őszén Bécsben, a Szlovák Nemzeti Galéria munkatársaival közösen rendezett Mednyánszky László életmükiállítás nyomán egy Franciaországban, francia kollégákkal együttesen megvalósuló tárlat (és konferencia) adhatna, csaknem egy évszázad óta magára várató választ. 81 Kikötő éjjel (Éjjeli tájkép), 1895-1900 között, o. v., 52x86,2 cm, MNG 55.303; Borús éjszaka (Vízparti táj), o. v., 34x42 cm, mgt. 82 Elhagyott téglagyárak {Éjféli hangulat), 1896-97 k., o. V., 81x100 cm, MNG ltsz.: 55.305 T. 83 Hegyi tó, o. v., 33x41,5 cm, MNG, ltsz.: FK 5563 T. 352