A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Szabó Lilla: „Átfordítások és keresztezések” Gondolatok Mednyánszky László „művészetelméletéről”, valamint müveinek francia párhuzamairól
kétéves olaszországi tartózkodása során Messinában ő is beállt a kikötő teherhordói közé. Feltehetően hatott rá Monet ismert, A szarka (La pie) című, 1868-1869-ben megfestett nagyméretű téli tájat ábrázoló festménye. A képen a fák hóra vetülő árnyéka, a háttér beleveszése a végtelenbe, a puszta hangulaton túlmutató összefogott megjelenítése a tájnak azok a jegyek, amelyek Mednyánszky világháborús képein is láthatók. De az ő festményein már drámai feszültséggé nő a csendes téli táj nyugalma, a menetelő katonák és az elesettek egy kompozícióban történt megfestése. Monet egy másik téli tájat ábrázoló festménye, A kocsi, Hóval borított út Honfleurba (La charrette, route sous la neige á Honfleur, 1867) nem annyira a témája és a motívuma, mint az ég sárgás fényekkel történt megfestése szempontjából érdekes, többek közt, a Végtelen és a Tiszai tájkép* 0 című Mednyánszky-művekkel kapcsolatban. Daumier Don Quichotte és az elpusztult öszvér (Don Quichotte et la mule morte) című festményét is ehelyütt szükséges megemlítenünk. Daumier az úton fekvő döglött állatot vázlatszerűen, néhány ecsetvonással, barnával festette meg, üresen hagyva a vászon alapozását. Mellette a két alakot halvány vonallal rajzolta meg, az eget színes, kék-sárgásan, az oldalsó sziklákat szürkén. A kép tere a „végtelenségbe" vezet, s a kevés festék úgy hat, mintha nem is olajjal, hanem diófapáccal készült volna a kép. Mednyánszky késői 80 Végtelen, o. v., 70x105 cm; MNG ltsz.: FK 9229; Tiszai tájkép, o. k., 25x34 cm, mgt. 351