A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Szabó Lilla: „Átfordítások és keresztezések” Gondolatok Mednyánszky László „művészetelméletéről”, valamint müveinek francia párhuzamairól

mint Odilon Redon nagyon hasonló témájú és megoldású Szent János Apokalipszisének 1899-ben megjelent 12 darabos litográfiái sorozata.

57 A végtelen mélységek, a végtelen kozmikus tér „illusztrálásához", akár tájképi érzékeltetéséhez viszont valóban sokat tanulhatott Redontól. Az ő abszolút szürreális kompozícióinak irreális belső terei {Álomban - Dans le réve, 1879, litográfiái sorozat) feltehetően hatottak Mednyánszkyra. Mint ahogy megragadhatta képzetét a Kezdetek (Les Origines) 1883-ban készült grafikai ciklusának címlapja, mely sötét szobában olvasó idős férfit ábrázol. Redon általában nagy hatással volt Mednyánszkyra, nemcsak ismert misztikus sorozatával. Kisméretű, kb. 17x25 (20x30 cm) kartonra festett olajképei (a Sous-bois tavasszal - Sous-bois au printemps, a Barbizon ősszel - Barbizon en automne, a Lan de avec une maré), annyira hasonlítanak. Mednyánszky vékonyan festett, sima felületű zöld erdő- és tájrészleteihez, hogy azokra akár az ő nevét írhatnánk rá. Igaz, ezek a képek Redon „fekete" korszakát túllépő, már az olajjal vagy a pasztellel készült képek lehetőségeit kutató, 1890 utáni korszakában születtek. így a Sziklák a parton (Rocher sur la gr éve), vagy a Valliéresi sziklák Rogan közelében (Rocher s de Valliéres, prés de Rogan) című olajfestményének szürke, egyszínű ege, a sziklákkal megfestett szürke part, a kövek tört felületének „belső" árnyéka, a víz visszaadása Mednyánszky színeit, ecsetkezelését, munkái hangulatát idézik. Mednyánszky romokat ábrázoló képei (Romfal gótikus ablakkal és két alakkal, Borosjánoskővára™) kapcsán Redon friss hangulatú kis képei mellett, a francia tájképfestészet 19. századi első felének egyik reprezentáns alakjának, Pierre-Henri de Valenciennesnek (1750-1819) ugyancsak kisméretű (kb. 25x35 cm), kartonra temperával festett itáliai tájainak sorozatát említhetnénk még a további kutatások szempontjából. Derűs, napfényes téglaszínű várromokkal tarkított zöld tájait, amik fölé ragyogó kék egeket festett (Villa Farnese romjai). A sorozat más darabjai sötét erdő-mélyekbe engednek bepillantást, de csupán a sűrűn nőtt fák törzsének magasságáig - idézvén Mednyánszky számos képének hangulatát, kompozícióját és festésmódját. Valenciennes kis tájképsorozata és Mednyánszky a beckói romokat és a nagyőri táj miliőjét ábrázoló intim hangulatú képei közti rokonság mindenesetre szembetűnő, miközben nem hagyhatjuk számításon kívül, hogy Mednyánszky ismerhette a francia festő Párizsban, 1800-ban megjelent, Európa-szerte közkedvelt, Elements de perspective pratique ál'usage des artistes című könyvét is. 1904-ben, vázlatkönyvében, élete addigi legfontosabb, meghatározó időpontjait és állomáshelyeit egymás alá írva jegyezte le:

59 „...61 Pest/ Sommer nach Nehre und Kasschau/...66 max 67 Igló/...70 - 71 Solothurn/ 71-72 Baden bei Zürich, Zürich Zürich bis 72 Juni/ Juli nach Miskolc/... Nehre/ Beckó/ 72 Herbst München/ Sommer Genfer See/ 73 -74 München, Cholera/ 74 Herbst Paris/ 75 Sommer Herbst Beczkó/ 75 -76 Paris/ l:)Ausgestellt/ 76 Sommer Nehre/ 77 Febr Szolnok/...Sommer Nehre/ Herbst Kirchdorf/ Winter Beczko/...Somer Nehre/ 78 Herbst ausgestellt in Pest/ 79 (Winter in Nehre)/ Sommer in Beczkó (zu vagen bis Tirnau)/ 80 Herbst nach Rom/ Sicilien, Bassano/ 81 in Italien, Rom, Civitavecchia, Florenz/ 82 nach Wien/...83 Wien/...84 57 Vollard, Paris, 1899. 58 MNG Fotótár, Fotó archív, ltsz.: 13.702; lav. tus, fedő-fehér, pap., 286x416 mm, MNG Gr. O. Itsz.: 1902-1086. 59 MNG Gr. O. 12. doboz, ltsz.: 1927-1460 (a füzet hátoldaláról előre bejegyezve a 116-109. lapokon). Publ.: Mednyánszky László feljegyzései 1877-1918. Válogatás a festő kiadatlan naplófeljegyzéseiből. Szerk., a szöveget gondozta, a jegyzeteket és mutatókat készítette, az utószót írta: Bardoly István. Magyar Nemzeti Galéria Budapest, 2003. 88-98. 344