A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
R. Nagy József: „Gazdag volt az ország és boldog benne a nép!” Falusi munkáskolóniák lakóinak politika- és nemzetfelfogása Északkelet-Magyarországon
Annak ellenére, hogy jó ideig a munkásságot nem tekintették a nemzethez tartozó osztálynak, számos esetben megfigyelhetjük azt is, hogy a munkások saját maguk szellemiségében mindig is előre helyezték a nemzetben való gondolkodást. Az elit részéről való nemzeti indokokkal való manipulációs kísérletek nagyon gyakran sikeresek voltak a munkások köreiben. Az a tudatos szemlélet, amit a Kommunista Kiáltvány hangoztatott, 3 hogy a proletariátusnak nincs hazája, csak az elvakult ideológusok képzeletében volt valóság. A Magyarországon letelepedett, külföldi ipari munkások nemzettudata inkább homályos eredettudatot és nem nemzetiségi kötődést jelentett. Mivel szemük előtt játszódott le a nemzetben való gondolkodás kialakulása, 4 a nemzetállami eszme megcsontosodása, idegen származásuk és nevük ellenére magyarnak tekintették magukat. Ez jóval kevésbé volt problematikus kérdés a tradicionális, mint a magyarországi körülmények között újnak tekinthető iparágakban. A bányamunkásság mindig is tudatában volt annak, hogy olyan munkásréteg tagjai, amelyeknek évszázadok óta hagyományaik vannak. Ezért szakmájukat érintő kérdésben konzervatív beállítottságúak 5 lévén, jóval fogékonyabbak voltak a nemzeti eszmére. A buléner bányászok 1926-os összejövetelének emlékére készült könyvben jellegzetesen 1920-as évekbeli, a magyarságtudatot nyíltan vállaló, pátosszal s átéléssel teli írások kaptak helyet. Annak ellenére, hogy a fejezetek egy nem magyar származású csoportról szólnak, az emlékkönyvet, s magát a visszaemlékezést is a „Nagymagyarország-eszme" szolgálatába állították. Eszerint a bulénereket minden a magyarsághoz, a trianoni Magyarországhoz köti, így saját ünnepüket is - 1926. június 2-án - a magyar himnusz eléneklésével kezdték. 6 A meggyökeresedni még nem képes iparok esetében ez a magyarságtudat közel sem volt ilyen erős, sőt „...az ipari termelés hagyományainak kialakulatlansága miatt a külföldi eredetű munkásság az első világháború idejéig megőrizte etnikai szálakkal átszőtt, nemzetiségi különállását." 7 A Trianon után Magyarországon a nemzeti gondolat erősödésével - ugyan nem általánosítható módon - több külhoni származású szakember is visszatért hazájába. Mikor a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. átvette a Borsodi Bányatársulat érdekeltségeit s áttért a magyar nyelvű ügyintézésre, a német nyelvűek közül sokan a költözést választották. 8 Nagyban elősegítette ezeket a mozgásokat az országosan tapasztalható rossz közérzet, s a munkásokkal szemben tanúsított általános gyanakodás. Ebben a korszakban a hatalom által mutatott paranoiás félelem kizárólag a nemzetben gondolkodó munkásságot fogadta el. „A hazafias munkást, amely a nemzet testéből és véréből való, tárt karokkal és testvéri szeretettel öleli magához a Magyar Nemzeti Hadsereg... [...] A munkásság lássa be, hogy egyedül ő, helyesebben a vezetői hibásak hogy az ország idáig jutott, amelyet mi már a sír széléről rántottunk vissza." 9 - fogalmazta meg intésszerűen 1928-as Horthy-monográfiájában Pilch Jenő. A Kende János-Sipos Péter szerzőpáros a szakmunkásimport megszűnését az 1910es évekre teszi (bár az északkeleti térség egyik meghatározó kolóniájába, Rudabányára még az 1930-as években is érkeztek buléner szakmunkások 10 ). Véleményük szerint ek3 L. Marx Károly-EngeIs Frigyes 1949. 4 Kende János-Sipos Péter 1983. 249. 5 Bán Imre 1940.220. 6 L. Gömöry Árpád 1927. 7 Dömötör Ákos 1975.20. 8 Ballá László 1983. 13. 9 Pilch Jenő 1928. 327-328. 10 L. Viktor Gyula 1981. 313
