A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Alabán Péter-Csépányi Attila: Adatok a történeti Csépány község közép- és újkori történetéhez
Fejezetek Csépány közép- és újkori történetéből A korábbi tanulmányunkban ismertetett helynevek 3 mellett a nemesi családok eredete különösen jelentős a község története szempontjából. Neve is személynévből származik: az egri káptalan oklevele már 1323-ban említi „Chepan" alakban, mely egyben arra is utal, hogy a környező falvakhoz (pl. Arló, Disznósd, Hangony) hasonlóan Csépány is létezett már az Árpád-korban. A szó feltehetőleg délszláv eredetű: a latin Stephanus (István) délszláv változatának (Styepan) magyaros formája. Lakosságát a palócság keleti ágához tartozó etnikai csoporthoz, a barkókhoz sorolják; igaz, ebben sem volt egyetértés az etnográfusok között kb. 1910-ig. A 19-20. század fordulóján nyelvészeti és néprajzi feljegyzéseket készítő Komoróczy Miklós például kezdetben több kéziratában is - leginkább tisztán római katolikus vallásukból kiindulva - elkülönítette őket a palócoktól, Borsod megyei lakhelyüket pedig az alábbi falvakkal próbálta meg körülhatárolni: Uppony, [BorsodjBóta, [Sajó]Mercse, Királd, Sáta, Center, Sajóvárkony, Csokva, Apátfalva, Balaton, Mónosbél, [Kis]Sikátor, Domaháza, Ózd, Csépány, Arló, [BorsodjNádasd. 4 Az élettér és lakhely pontosabb meghatározására Paládi-Kovács Attila tett kísérletet, aki összegyűjtve a néprajzosok adatait, térképvázlatokkal ismertette a Barkóság területének megoszlását a néphagyomány, valamint Fényes Elek geográfiai szótára alapján felekezeti viszonyok szerint. 5 Csépány község ezen a - még így is meglehetősen bizonytalannak tartott - etnikai határvonalon belül található, a nép által barkó településnek nevezve. Külön figyelmet érdemel ebben a tekintetben a kutató nyelvészeti vizsgálataihoz felhasznált egyik anyakönyvi bejegyzés a szentsimoni plébánián, amely szerint 1784. november 7-én itt kötött házasságot egy csépányi születésű fiatalember, Kovács József, aki „ex légioné Barkó miles licentia Legionis Barkoianae et capellani Regimis [katona a Barkó ezredből, a barkó ezred és az ezred káplánjának szabadságolási engedélyével]." 6 Habár utóbbi forrás inkább a népcsoport névadásával kapcsolatosan lehet lényegesebb, egyben meg is erősíti a falu területi, néprajzi, kulturális, sőt vallási hovatartozását. A fenti sajátosságokon kívül a Barkóság társadalomtörténeti vonatkozásában kiemelendők azok a kisnemesi többségű falvak, amelyek a településformákban is eltértek a környező jobbágyfalvaktól, és egykori nemzetségi szervezetüket egészen a múlt század közepéig megőrizték. Ennek egyik - sokszor még ma is látható - meghatározó elemei az ún. hadas udvarok: az egy nemzetségágba (vagyis ,,had"-ba) tartozók a közös udvar házaiban laktak, s bár egy-egy had, nagycsalád továbbágazásával idővel a telken újabb házak épültek, s a lakók is cserélődtek, mégis „a közös birtoklású hosszú udvarok népessége továbbra is összetartó, egymást segítő, védelmező rokoni és szomszédsági közösségként viselkedett." 7 Ózd, Arló, Domaháza vagy Sajóvárkony mellett Csépány is ilyen településnek számított, egykori telekhasználati rendjét jelzik a még ma is használatos helynevei (pl.: Pálgazda-szög, Ivacs udvar). A paraszti szinten élő, társadalmi és kulturális téren ténylegesen is egységesülő nemesi családjai közül a levéltári források szerint elsőként a Csépányi kapott nemesi címerlevelet 1568-ban, majd 1625-ben Csépányi Lukács, 3 Alabán P-Csépányi A., 2005. 4 Komoróczy M., é. n. 5 A térképeket lásd: Paládi-Kovács A., 2003. 130, 140, 143. 6 Paládi-Kovács A., i. m. 134. 7 Paládi-Kovács A., 2002. 440. 287