A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Szabó Levente: Árpád-kori templom és temető Mezőcsát határában
ÁRPÁD-KORI TEMPLOM ÉS TEMETŐ MEZŐCSÁT HATÁRÁBAN SZABÓ LEVENTE 1984. október elején, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Mezőcsát határában mélyszántás közben egy nagyméretű, emberi alakot ábrázoló kőlap került elő (28-29. ábra 1 ), melyet dr. Táboros Sándor mezőcsáti tanár jelentett be a miskolci Herman Ottó Múzeumnak. A helyszínre érkező régészek - Wolf Mária, Koós Judit és Révész László - a felszíni nyomok alapján megállapították, hogy az eke egy Árpád-kori falu, falusi templom, és a körülötte fekvő temető maradványait hozta napvilágra. A feltárás mielőbbi megkezdését az eddig párhuzam nélküli emberalakos kőlap, valamint a lelőhely fokozott veszélyeztetettsége tette indokolttá. Az egy hónapos leletmentő ásatás 1985 májusában kezdődött. A feltárás során felszínre került egy viszonylag nagyméretű, kívül félkör-, belül patkóíves szentélyzáródású falusi plébániatemplom alapozási árka, az épületben kettő, körülötte pedig mintegy 130 sír (1. ábra), valamint 1 ős- és három Árpád kori gödör (4. ábra [az 5. gödör újkori beásás]). A lelőhely földrajzi elhelyezkedése és történelmi háttere Mezőcsát Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén helyezkedik el, a megyeszékhelytől, Miskolctól légvonalban 45 km-re délre, a Tisza-Zagyva-Eger folyók által határolt területen (1. ábra). A lelőhely a településtől mintegy 3 km-re nyugatra található, az egykori mocsaras környezetből kiemelkedő kis dombon (2. ábra). A Tisza szabályozása előtt Mezőcsát környéke a Tisza árterületének része volt, a környező sík területek állandóan vagy időszakosan víz alatt álltak. Az első katonai felmérésben szereplő „Puszta-Csicske" a Nagy- és a Kis-Csincse vízfolyások között helyezkedett el (3. ábra). A Hejő, Eger, Csincse illetve a környező folyók síksága állattenyésztésre és mezőgazdasági művelésre egyaránt kiválóan alkalmas terület volt, a Tisza közelsége pedig a halászatnak kedvezett. A környék helyneveinek tanúsága szerint honfoglaló őseink a Tisza síkságán és a Sajó medencéjében telepedtek meg először. Erre utalnak a törzsnevekből kialakult helynevek (pl. Tiszatarján, Nyékládháza), illetve a környező, honfoglalás kori lelőhelyek (Ároktő-Dongóhalom, Tiszakeszi-Szódadomb, Mezőkeresztes, Sály, Tiszaszederkény, Szakáld, Miskolc-Repülőtér stb. 2 ). 1 Az ásatási anyag rendelkezésemre bocsátásáért és a feldolgozásban való közreműködésért dr. Wolf Máriának, a Magyar Nemzeti Múzeum főmuzeológusának tartozom köszönettel. A tárgy- és sírrajzokért Sáfrány Andrásnét és Czifrák Lászlót illeti köszönet. 2 Révész L., 1992. 95. 25
