A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

fokú eltérés biztosan volt közöttük. A 18. századra a szabóknál a kezdeti német elnevezéseknek már kialakult a magyar változata, így ezek alapján többfajtát lehet elkülöníteni. ZöldFlanér ujjas Lajbiban sötétkék posztó,... sárga kék sinórú rövid laibliban/ ujjas fehér flanel laibliban és valaskája vagyon. Ezek alapján lehet ujjas, ujjatlan, külső vagy belső lajblit találni. A belső lajblit egy másik, vastagabb mellény alá vették fel, gyakorlatilag alsóruhaként. Ezt a következő személy leírások is mutatják: zöld ujas flanel laibli gombokkal, mely alatt egy vörös posztó Zsebnélkül való laiblit szokott hordani, vagy Ujjas flanel Laibliban, belső vörös kissebb Laibliban. Az ujjas lajbli, mint ahogy a nevében is benne van, az egész alkart takarta, ezzel ellentétben az ujjatlan változat tényleg úgy nézett ki, mint egy mai mellény. A lajblik elejének két szára egymásra hajlott, gombolásuk egyvagy kétsoros volt; ha volt gallérjuk, akkor az kihajtott volt. Kezdetben fehérek voltak, később, ahogy Magyarországon egyre szélesebb körben elterjedt, mindinkább kékké vált. A szegényesebb flanel lajblit a tehetősebbeknél felváltotta a selyem lajbli, melyet egyre jobban kezdtek díszíteni: lapos veres sinórral és kék sújtassál kihányott lajbliban, világos kék fél selyem lajbliban, hasonló szederjes lajblit. A körözőlevelek tanúsága szerint a 18. század második felétől ujjatlan lajblit főképpen a dunántúli nemesek viseltek. A 19. századra azonban a pruszlik, laibli, ujjatlan dolmány elnevezés és ezek szabása egyre jobban keveredett. A posztó lajblik terjedésének legfőbb oka az volt, hogy viselésük nem volt a nemesek kiváltsága.

95 4. Lábbelik Meglehetősen ritka viseletnek minősültek. Nyáron általában mezítláb jártak, s csak télen viseltek lábbelit. Ezek társadalmi rangot is kifejeztek, mint minden más ruhadarab. A lábbeli cserzett bőrből, nemezből vagy gyapjúszövetből készült, a jobbak az egész lábszárat védték. A legegyszerűbb és legolcsóbb lábbelik a bocskorok voltak, melyek általában egyetlen darab bőrből készültek. A bocskor orrát, két szélét hasított szíjjal húzták össze, s így adtak neki lábformát, s így rögzítették a lábhoz. Fűzése után megkülönböztettek - kifejezetten társadalmi rangot jelölő - ún. parasztasan fűzött bocskort. Egy másik esetben a bocskorfüzés egyéni módját emeli ki a leírás.

96 Az, hogy milyen bőrt használtak fel alapanyagként, eltérő volt. A juhászok juhbőrből, a kanászok pedig szőrös disznóbőrből készítették bocskorukat. Sajnos a lábbelik tekintetében meglehetősen gyér a forrásanyag. Hogy a lábat jobban védjék, kapcába csavarták. A kapcának a fő funkciója az volt, hogy a hideg és a feltörés ellen védje a lábat. Alapanyagát tekintve lehetett bőrből

97 és rongyból való. Zsírozták ezt is, hogy ne engedje át a vizet. A legnagyobb hidegekben a kapcát leöntötték hideg vízzel, így annak felső része megfagyott, s szinte teljesen légmentesen lezárta a bocskorban a lábat. A másik lábbeli a csizma, mely főleg a valamelyest tehetősek körében hódított. Bod Péter szerint a a töröktől jött a magyarok közé kik az előtt a sarut viseltek. Mások szerint kifejezetten keleti eredetű. A vastag talpú csizma, mely korábban kifejezetten nemesi 95 KreszM., 1956 33. 96 Tsákányi legény [...]fél viselt szegett hosszú szűrben, világos kék fél selyem, laibliban, fehér ümögben és fehér bö gatyában, széles szijjal fűzött botskorban, kerekes kis karimájú kalapban, fekete szőr nyakravalóban járni szokott. Kemény L., 1916. 298. 97 B.-A.-Z. m. Lt. B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXV1II/1II/288/1779. Tóth Mihály [...] egy dolmány Szürban, vászony ümögben [...] Szabó Mihály [...] egy kis leeresztett kapában új vékony ümögben, és viselt fotós Gatyában, bör Kapczában, bocskorban Szökött ell. 266