A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése

gokkal szürke birkabörreP"

5 volt ékesítve és a közönséges juhász suba-Xó\ eltérően tsuspa varrás, föstött bőrrel is ékesített. A nem hétköznapi tsávált bárány börbül gallérrrall volt irházva,*

6 s az ára is kétszerese volt a közönségesnek. A legelőkelőbbek anyagukban is eltérő, drágább farkas bundát viseltek a báránybőr helyett. A subát télen-nyáron használták. Nyáron általában a marhával vagy lóval cipeltették és csak esőben, szélben használták. Télen olyan meleget adott, mely alá elég volt csak wásony ünget és gatyát venni. A dolmány szűrt vagy rövid dolmány sürt, ködmeny Pruszkát, azonfelül hoszu viselet dolmány szűrt gyakran említik a források. Ez kizárólagosan a férfilakosság ruházati eleme volt. A szűrnél kisebb lévén, olyan kabátféle, mely felsőruhaként szolgált, s melyet a szűrszabó állított elő. Valószínűleg rokon az úgynevezett úri dolmánnyal s így ez a ruhaelem is felsőbb társadalmi rétegtől került le a köznéphez. Az egyik körözés szerint egy kondás Ruházata Hosszú szűr, az alatta szűr kanko. A kanko a dolmányszűr vagy a kisszür népies elnevezése, melynek több eltérő szabásmintáját lehetett elkülöníteni nemzetiségek szerint. így beszélhetünk magyar szűrkankoról, valamint tót és lengyel kankoról is. Mivel ezt a terméket kifejezetten céhes keretek között állították elő, így nem nagyon, vagy csak ritkán alakultak ki helyi jellegzetességei, de azért erre is van adat. Az 1818-ban, Győrben kiadott szürszabó árszabás megkülönböztet hosszú dolmány szűrt {hosszabb Dolmány Szűr a Millyen a Han Mellékiek és a Rábaköziek viselete), és rövidebbet, melyet a rábán kivöl valöók*

1 hordtak. A szűrt kizárólag férfiak viselték. Sohasem vették fel teljesen két karra, hanem csak a vállukra terítették. Elsődleges célja az volt, hogy az alatta lévő ruhadarabokat megvédje az esőtől és hótól: mint egy körözésben olvashatjuk hitvány subában, fölibe szűrt visel.™ Mások mentében és földigh érő szőrben, vagy cifra ködmönben öreg szőrben kerestettek. Mivel az ujjába nem bújtak bele, később bevarrták és különféle tárgyak tárolására zsebként használták. A legelterjedtebb alapanyaga a magyar rackajuh szőre volt. Erről tanúskodik az egyik dokumentum részlete is rövid (derekú) hoszu szőrű fekete szűr. Mivel vállon nem ért össze, általában szíjjal kötötték össze. Az eredetét Gáborján Alice keleti mintára vezeti vissza derékszögekből álló szabása miatt.

89 Voltak aránybeli eltérések a szűrök egyes részei között, de a szabás országszerte azonos volt. Két nagy típusáról emlékeznek meg a források: a hosszú szür-rö\, hosszú zsiros szür-rő\, melyet főleg pásztorok és parasztok használtak az Alföldön, valamint a kondás szür-ről, mely rövidszegett, a kanászok szokása szerint való.

90 Ezt a bakonyi és somogyi kanászok vették át a dunántúli pásztoroktól. A gallérok alapján megkülönböztették a nyakas (galléros) és nyakatlan szűrt. A mente a magyar viseletben mind a nőknél, mind a férfiaknál fontos szerepet töltött be. Több változatát különítették el aszerint, hogy milyen időszakban hordták. így volt nyári béleletlen és téli mente, mely utóbbit valamely állat prémével bélelték. Ennek a téli mentének legszerényebb változata a Fekete birkávalprémezett mente. Találkozhatunk jóval előkelőbbel is: ...nyest béllyett mente...vagy mentéje rókával réz gombokkal.... róka háttal prémezett zöld, réz pikkelyes mente... . Az anyag és szőrbélés milyensége viselője 85 SchramF., 1964.20. 86 Flórián M., 2001. 145. 87 Flórián M, 2001. 157. 88 SchramF, 1964.26. 89 Gáborján A., 1985-1988. 19-53. 90 Flórián M, 2001. 159. 264