A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Kunt Gergely: 18-19. századi körözőlevelek elemzése
tevők sem estek bele. Ettől a zsíros hajtól azonban a ruházatot védeni kellett, mert azt is összezsírozta. A haj zsírozását a 18. századtól kezdve tiltották, de ez a tiltás nem volt igazán hatékony, mert szinte nincs olyan személyleírás, ahol az illetőnek ne lenne zsíros a haja. A haj ápolásának ez a módja majd csak a 20. század elejétől szűnik meg. Az ideális hajszín a barna, vagyis, ahogy a források nevezik: gesztenyeszín volt. A kútfő alapján a túlnyomó többség ilyen hajú volt, más hajszínek csak elvétve és ritkán fordultak elő. Ezt igyekezett mindenki elérni. Hajfestékként általában nagy mennyiségű zsírt használtak, melytől idővel barna lett a haj - no meg bödös is. Voltak más módjai is az áhított hajszín elérésének; például a diófaolaj vagy a fenyőkéregből főzött ún. fenyőié, melyet ritka hajmosásukkor öblítőként használtak. A hosszú haj viseletének - a forrásokban szinte csak ilyennel találkozunk - két lehetősége volt. Az egyik esetben a hajat feltűzték vagy befonták; a másik lehetőség, mikor nem fonták be és fel sem tűzték, hanem csak leengedték. A különböző hajtípusoknak más-más műszavuk volt, pl.: üstök 37 , sudor, varkocs, csics stb. A hajformákra alkalmazott szakkifejezések és viseletek között is voltak területi eltérések. A gomb kifejezés - mely inkább a Dunántúlon terjedt el - azt jelentette, hogy az illető haját kis gomb alakú formába kötötték fel. A huncutka elnevezés, melyre más helyeken az oldalhaj elnevezést alkalmazták, főleg a Nagykunság, a Hajdúság területén és az ezzel határos vidékeken fordult elő; de volt olyan hely is, ahol csak a be nem fonott hajat értettek rajta, pl.: Fekete göndör hajú, hunczutkáját röviden öszve tekerve horgya. A haját befonva Viseli, a hunczsutkáj át pedig fodrozza, s hoszszasan le eresztve hordja.™ Természetesen nem rajzolhatjuk meg a különböző szakszavak pontos területi térképét. E két kifejezés, a gomb és a huncutka elterjedése viszonylag jól lokalizálható. Vannak olyanok, mint pl.: a varkocs, amely ugyan kifejezetten Erdélyre jellemző, azonban más területeken is elterjedt. Bizonyos foglalkozások is megkövetelték azt, hogy az azt müvelőnek a haja eltérjen a szokásos hosszú hajtól. így pl. az élelmiszerekkel foglalkozóktól munkájuk megkívánta, hogy hajuk rövid legyen. Ezt a már említett szakácsgyilkosság híradásából tudjuk. Itt a gyilkos pék elszökött, s ezért került sor levelesítésére: más Pékek és vagy sörfözök módjára rövidre nyírva hordozza. 1,9 Egy másik esetben is előfordult, hogy haja Fekete, Mészáros módjára el vágott hajú. 40 Itt az a kérdés merül fel, hogy vajon mi a különbség egy mészáros módjára levágott haj és mondjuk egy sörfőző vagy pék hajformája között. Mindkettőről biztosan csak annyit állíthatunk, hogy a hajuk rövid volt, ám, hogy valamiben különbözött, az elég valószínű, egyébként nyilván azonos szóval illették volna. A pásztoroknak az 1830-1850-es évekre kialakult a sajátos hajformájuk, melyet kerek nyirású juhászviseletnek 41 vagy pásztorhajnak is neveztek. A körhaj csak a 19. század végére terjedt el mindenütt. A be nem font hajat vállra eresztve viselték, gyakran tettek bele fésűt. Ennek funkciója az volt, hogy a hajat rögzítse. Pl.: Sárga kurta el-vágott hajú, hajába horgos fésűt viselni szokott 42 nagy fekete hajú az két első haja két felöl kondor itva le vagyon eresztve egészen az mejére. 43 Ha megnézzük a körözések 37 Szeretz János nevezetű legénynek személlyes leírása: [...] gesztenyeszínű, hátul nyírott, elől üstökre eresztett hajú [...] Tolna vármegyei születés. Kemény L., 1916. 129. 38 SchramF., 1964. 12. 39 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII/III/259/1773. 40 SchramF., 1964. 12. 41 Balassa 1979. http://mek.oszk.hU/02100/02152/html/04/387.html#403 . 42 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII /III/1790/212. Megyaszó, Zaránd. B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII /III/1791/29094 Kecskeméten egy hulla hajában is találtak fésűt. 43 B.-A.-Z. m. Lt. IV.501/e XXVIII. IV 1785. 256
