A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Spóner Péter: Borsod vármegye 1770-es limitációjának kerékgyártó-árszabása
Mint fentebb utaltunk rá, jelentős keresletnövekedést idézett elő a város piackörzetének növekedése, a kereskedelem fejlődése. A limitáció jelentős számban tartalmaz teherhordásra készített jármüveket, és köztük külön feltüntetett, kifejezetten kereskedők számára készített kalmárnak ökör után való szekeret is. Szintén új igény volt a postakocsi-készítés, annak ellenére, hogy az árszabás kiadásának évében Miskolc még nem volt része az országos postahálózatnak. A régió több települését azonban ekkor már bekapcsolták a hálózatba, ezért minden bizonnyal Miskolcon is készítettek a postai igényeket kielégítő jármüveket, amint azt az árszabásban is feltüntetett a posta kotsit fa szárnyakkal is alátámaszt. 24 Külön kell szólnunk az árszabás első két sorában megnevezett kétfajta hintóról. Ezek nemcsak a legmagasabb színvonalú és legdrágább kerékgyártótermékek voltak, de bizonyítják, hogy a városban a 18. század második felében megjelent egy olyan polgári réteg, melynek egyrészt igénye volt ilyen típusú jármüvekre, másrészt elengedő vagyonnal is rendelkezett azok megvásárlására, illetve fenntartására. A hintónak két típusát különböztették meg. Mindkét változat üvegezett volt és hasonló eljárással készült. A drágább négy, az olcsóbb két személyre készült. A hintók megjelenése az árszabásban nemcsak azért jelentős előrelépés, mert mutatja a borsodi kerékgyártóipar fejlődését és elsősorban a megyeszékhely polgárosodását, de emellett arra is rávilágít, hogy Miskolc kézművesipara a század második felében jelentősen átalakult. A hintó készítése a kerékgyártómesterek munkája mellett ugyanis számos specialista közreműködését megkövetelte, mint a nyerges, bronzmüves és fényező, ami azt bizonyítja, 25 hogy a városban olyan iparok jelentek meg, melyek a korábbi évtizedekben ismeretlenek voltak Miskolcon. Külön ki kell emelni a kovácsok és a kerékgyártók együttműködését, mert az árszabásban megjelenő új kerekes jármüvek elkészítése, amelyek nagy számban igényeltek fém alkatrészeket, e két szakma iparosait minden más mesterségnél szorosabb együttműködésre kényszerítette. Nemes Lajos vizsgálatai alapján a borsodi kovácsok esetében hasonló tendenciák figyelhetők meg, mint a kerékgyártóknál. Nevezetesen, a 18. század második felében Borsodban e mesterség esetében is jelentős felfutás tapasztalható, melynek egyik oka minden bizonnyal a kerekes járművek iránti kereslet növekedése lehetett. Az általunk is vizsgált limitációban 97 kovácsterméket tüntettek fel, amely több mint kétszerese a század első felének adataihoz képest. 26 Nem véletlen, hogy a század végén, 1799-ben e két mesterség iparosai közösen szervezték meg céhüket. 27 Tanulmányunknak nem volt feladata az árszabás részletes elemzése. Elsődleges célunk az volt, hogy további adatokkal egészítsük ki az eddigi kutatásokat, melyek azt bizonyítják, hogy a 18. század második felében a borsodi, ezen belül is elsősorban a miskolci kézművesipar jelentős átalakuláson és fejlődésen ment keresztül, sok szempontból felzárkózott a kassai ipar szakmai színvonalához. Egyúttal ezek a változások, az új igények megjelenése Miskolc társadalmának polgárosodásához, a város gazdaságának fejlődéséhez is további adalékokkal szolgálnak. 24 KamodyM., 1985.38. 25 Spóner P., 2005. 160. 26 Nemes L., 1981. 117. 27 HOMHTDI. 76.18.1. 246
