A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Hazag Ádám: Miskolci mészárosok a 18-19. századi árendás szerződések tükrében

feltételek mellett rendezett bérlet. Ha az üzleti feltételeket nézzük ez érthető is, hisz a fenti szerződésben darabszám után kellett fizetni, míg meghatározott összeg mellett a mészáros elvileg bármennyi állatot vághatott, ha azt értékesíteni tudta. Fontos kitérni ezzel kapcsolatban arra is, hogy a mészárszékekben nem volt felső határa a vágásnak, de a minimumot általában meghatározták. Ennek két formáját találjuk meg, általános leírást: ,^i limitátiónak megtartása mellet mindenkor jó és friss hússal a Publicumot Provideálni, s áztat igaz mértékkel mértékkel ki méretni tartozzon" ,

2i vagy meghatározott minimum húsmennyiséget, amit időközönként a mészáros köteles volt feldolgozni és árulni. Az utóbbira több példát is találunk, ezekből leginkább érdekes a Fekete Józseffel 1792-ben kötött szerződés, mely a volt Paulinusok házában lévő mészárszéket olyan feltétellel adja bérbe, hogy a mészáros „ az oda való Publicumnakprovisiájára több marhát nem vághatna is, legalább az ott lévő katonaság, és más hivatalbéli személyeket állandóbb, és bizonyosabb provisiójok végett, minden három napraegy szarvas marhát az közönséges vágó hdon le vágni, és az fönt említett székbe ki mérni köteles légyen... "

29 A szerződésekben kikötik azt is, hogy a bérelt mészárszékre, valamint a hozzá tartozó épületekre a bérlő vigyázni, azoknak jó állapotát megőrizni köteles. „Azon mészárszéknek kisebb és 10 Rftokat nem haladó Reparatioit minden bonificatio nélkül meg tétetni, ugy nem különben az maga, vagy cseledgyei gondatlansága miatt történhető károkat az Uraságnak vissza téríteni köteleztetik" }° A bérletbe adó minden esetben a diósgyőri uradalom volt, ezért az árendás szerződésekben a mészárszékekhez tartozó épületek, földterületek mellett megtalálható a bérletbe adó részéről, minden vele szerződött mészáros által használható épületek és legelők, illetve vágóhíd használatának engedélyezése. „A vágó hidnak, és akólynak haszon vétele Közönséges lészen a többi Camerális Mészárszékeknek Árendásaival, azon kívül meg engedtetik az is, hogy az órtás nevezetű réten, minek utánna onnan az Uraság szénája bé hordattatik, az Árendások magok marháit legeltetthessék''.

3I A leírásban szerepel az órtás nevezetű rét, melyet biztosan beazonosítani nem sikerült, de néhány rá utaló elnevezés, illetve a korabeli legelők vizsgálata valószínűsítheti a területet. Maga az órtás szó irtást, irtványt jelent, ez alapján több terület is megfelelne a kritériumoknak. A Szinvától délre szakad meg a Régi akoly nevű dűlő, amely a 18. században itt állt marhaakiokról kapta a nevét, amikor ez a terület még az uradalom közlegelője volt.

32 De hasonló valószínűséggel lehet ez a terület az 1762-ben a diósgyőri uradalom kamarai prefektusa, Rottenstein Ignác által szerzett rét az Iván-dombnál, melynek ártéri ligetét a város kiirtatta,

33 s melyet később az 1780-as években Új Ortvány rétként neveztek.

34 Az utóbbi elképzelést talán az is alátámaszthatja, hogy a diósgyőri uradalom 1758-as, mészárosokkal kötött szerződésében nem található utalás erre a területre. Az árendás szerződések utolsó pontjában a szerződő fél elismeri, hogy saját akaratából szerződött és ígéretet tesz, hogy a fizetséget minden időben hiánytalanul ki fogja 28 HOM. HTD. Ltsz. I. 76. 16. 13. 29 HOM. HTD. Ltsz. I. 76. 16. 33. 30 HOM. HTD. Ltsz. I. 76. 12. 2. 31 HOM. HTD. I. 76. 16. 15. 32 Miskolc város története III/l. 81. 33 B.-A.-Z. M. L.z. IV. 1501/a5. Köt. 7. 34 B.-A.-Z. M. L.z. IV. 1501/a7. Köt. 611. 234