A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

A magyarországi szabómesterség egyik legrégebbi hazai árszabása a hazai szűrvagy abaposztó („közposztó") mellett főleg a szabók által használt külhoni szöveteket tartalmazza, a legdrágább itáliai textilfajtát, a skarlátot és gránátot, valamint a lörömberge(r) nevű nürnbergi szövetet. Olcsóbb, de még finom posztó a bergamói purgamal, a stamet (pamuttal kevert selyembársony), a pernis, a brazlai (boroszlói) és a London nevét viselő londis, illetve a kamuka nevű selyemszövet. A parasztnadrágot a középkorban oly népszerű barhentböl (itt veleznek hívják) is készítik. Finom teveszőr vagy kecskeszőr a csemelet és drága gyapjú a moher, forstat, vékonyabb selyemszövet a hernác, a tafota és a szatin. Az árszabásban megjelenik a magyarországi régi és új divat (szeges, sűrű ráncolás a négy ránc helyett, kerek szabású palást, a szoknya aljának peremezése = prémezése vagyis díszítése, újmódi a nagy gallér), valamint a német viselet is (prémes azaz díszített hacuka), de jelen van a főúri divat is („udvari módra"). Az árszabás „félszeren, kétszeren" megjegyzése az alapanyag, a posztó minőségére utal, a kétszeres posztót két láncrendszerrel szövik,

86 s a drágább posztó varrása is többe kerül. Meglepő, hogy a szekér borítására is többféle szövetet használtak, nemcsak vásznat, vagyis a ponyva anyaga is a presztízs és anyagi tehetség alapján változott.

87 Abaúj megye egyik legelső árszabását Perényi Ferenc főispán, Bethlen Gábor tanácsosa adja ki 1626-ban, amelyben a dolmányt gránát és skarlát, illetve az olcsóbb stamet, longis, karasia, morvái posztóból készíthetik a szabók, a legdrágább mentét pedig skarlátból készítik és kamukával vagy tafotával bélelik. Az abaúji szabók készítenek „cifrán csinált köpenyt", moher („muhar") vagy kisnicer szoknyát, a vásári művet pedig csak olcsóbb posztóból (karasia, morvái, kentula, aba) gyárthatják.

88 1641-ben újabb limitáció készül a kassai szabócéhnek, feltehetően a városi tanács rendeléséből.

89 A váltómíves, megrendelésre dolgozó szabóknál újdonság, hogy a dolmány mellett a rövidebb magyar felsőruha, a mente is megjelenik, ráadásul több fazonban, van „vállban vágott mente" is. A régiek mellett gyakrabban tűnnek fel az olcsóbb posztók, mint a karasia, vagy a morva kisnicer, septuk, vannak azonban újabb drága selyemszövetek is: a bársony és az atlac (atlasz), jobb posztó a lazúr, kanavász, csimazin. Ismét megjelenik a kis suba, új azonban a „szorító", a szűk, derékig érő, vállnak, vállfüzőnek, ingvállnak is nevezett felsőruha, amelyet prémeznek, vagyis díszítenek is, illetve az atlasz kaftán, melyből van „török és nem török" fajta is. Egyszerűbb ruhák a molnár suba, az aba köpönyeg, a kocsisnak való hosszú mente. A vásári míves szabóknak külön listájuk van, rajta karasia vagy kisnicer dolmány (4 telik ki egy 33 Ft-os, illetve 22 Ft-os végből), ugyanebből és kentulából, illetve fehér és veres abából nadrágokat is készítenek a kassai vásármívesek, akik ekkor még szűrt is gyártottak. Egy 7 Ft 75 dénáros végből 9 „öreg" szűr telik ki, s 2 Ft-ért lehet eladni, az olcsóbb, 5 Ft-os szűrposztóból készült terméket 1 Ft 50 dénárért árulhatják. Az árszabásból kitűnik, hogy szűrönként több mint 1 Ft szabás-varrási költséget és hasznot, beleértve a kereskedelmi árrést is, számítanak fel a vásárra dolgozók. A készruhaként árult dolmányon, ha a drágább kisnicerből varrják, mivel 33 Ft-os végből 4 telik ki, s egyet 12 Ft-ért adnak el, durván 4 Ft a haszon és a kel86 Gáborján 1991. 394. p. 87 A korabeli kassai divatról bővebben: Gyulai Éva: Szabómesterség és divat Rimaszombat, Kassa, Miskolc és Sárospatak vidékén c. előadása a Divat a késő reneszánsz kori Felső-Magyarországon c. X. Sárospataki Reneszánsz Művelődéstörténeti Konferencián. Sárospatak, 2005. december 1-3. 88 SFLIV. 1001/bLimitációk (1626-1744.) 89 Anno 1641 esztendőtől fogván való limitatioja az nemes kassai szabó céhnek. AMK Cehalia Krajöiri. 203