A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

2. kép. A kassai szabók céhprivilégiuma. Kassa, 1457 AMK Cehalia Krajciri (Fotó: Marozsán Zsolt) Kassán, akárcsak a többi késő középkori és kora újkori városban, a legnépesebb céh a szabóké volt, de a város vezetésében is a legnagyobb számmal képviselték mesterségüket a szabómesterek. A 17. században a választott község 60-80 tagja közé a helyi kézművesek közül a szabókat választották be a legnagyobb számban, de a 12 tagú városi tanácsba is többször választottak szabó foglalkozású kassai polgárt. Papi János szabó 12 évig, 1631-1643 között volt megszakítás nélkül tanácstag Kassán, sőt 1698/90-ben Lengyel Ferenc szabómester viselte a főbírói tisztet.

18 A kassai céh korábban német tagsága, akárcsak a város lakossága, a 16. század második felétől rohamosan magyarosodik, sőt a társulat szlovákokat is felvesz tagjai sorába. 1603-ban a céh vezetői, az atyamester és céhmesterek között már magyart is találunk: Varannai(?) Szabó Dávid, Kittlik István és Eng Endre.

19 A kassai céh magas szinten való működését igazolja, hogy a legényeknek külön szabályzatot készített 1570-ben Az Cassay legényeknek rendtartásával való Articulusok Anno 1570 címmel, amely eredeti hártya formában fennmaradt a kassai szabók iratai között (3. kép).

20 A magyar nyelvű artikulusok szerint a tanulók társadalma nem volt egységes, hiszen a szabólegények mellett voltak ún. félheti béresek is, az előbbiek a 16. században kéthetenként 1 pénzt (= dénárt), a félhetesek 1 fillért tartoztak a céh ládájába beadni. Vezetőik a „dékányok" voltak, a fődékánt azonban nem ők, hanem a két céhmester nevezte ki, csak a második dékánt „választhassa a közönséges társaság". A saját terméket gyártó legénynek 5 dénárt kellett a céhládába fizetnie. A tanulókat tiltották 18 Ostrolucka 1998. 61-62. pp. 19 Duchoh 2000 (MOL E 158, B 918) 20 VSM CA M. Krajöiri P. 5. 505. 185