A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Gyulai Éva: A kassai és Abaúj vármegyei szabócéhek a 16-19. században. Topográfia és források

A KASSAI ÉS ABAÚJ VÁRMEGYEI SZABÓCÉHEK A 16-19. SZÁZADBAN Topográfia és források GYULAI ÉVA Abaúj vármegyét és Kassát katonapolitikai szempontból már a 15. században, a huszita háborúk korától Magyarország Felső Részeihez (Superiores Partes) sorolták, s ezt a régiót a magyar király által kinevezett főkapitány irányította.

1 A törökkor kezdetétől, aló. század közepétől ez az elkülönülés mindinkább kiterjedt, s Felső-Magyarország a királyi Magyarország - területét tekintve időről időre változó - igazgatási entitása lett, amely katonailag a kassai főkapitány parancsnoksága alá, gazdaságilag a szepesi kamara hatósága alá tartozott, s melynek déli része már a 16. század közepén a kettős - török és magyar - adóztatás alá esett. Felső-Magyarország keleti részén az egyetlen szabad királyi város Kassa marad, amely a hódoltság korában minden szempontból a vidék kulturális, gazdasági, katonai centrumának számít, s éppen a kései feudalizmus idején és a polgári fejlődés korai szakaszában válik a középkori polgári városból igazgatási központ. Ugyanakkor a Tisza és a Hernád-Sajó vidékének vármegyéire, így Abaújra is sokkal jellemzőbb volt a mezővárosi arculat, a gazdasági, sőt ipari tevékenység jó részét jobbágyi jogállású mezővárosi polgárok végezték. Abaúj vármegye legfontosabb mezővárosai Szikszó, a kézműiparáról is nevezetes Gönc, illetve a gazdaságilag a Hegyaljához számított Abaújszántó voltak, kézműiparáról volt nevezetes Szepsi, de fontos ipari centrumok voltak Abaúj bányavárosai, Jászó és Mecenzéf is. Az északkelet-magyarországi régió (Gömör, Abaúj, Borsod és Zemplén) Felső-Magyarországon belül is rendelkezik bizonyos kohézióval, végvárait - Szendrő, Ónod, Putnok, Tokaj, Diósgyőr - soha nem foglalja el a török. Bár Abaúj vármegyére nem esett végvár, Kassát azonban éppen főkapitányi székhelyi minőségében már a 16. század közepétől városerőddé alakítja a Habsburg-kormányzat, amelynek fenntartásában és védelmében a kassai polgárok, köztük a céhbeli mesterek is szerepet kapnak. Északkelet-Magyarország szomszédos vármegyéit nemcsak a földrajzi közelség, hanem a középkori utak is összekötötték, Miskolcon át vezetett a pesti út Gömörbe, Tokajból pedig a lengyelországi kereskedelmi út Abaúj szántón és Göncön keresztül Kassára, de Miskolc közelsége miatt élénk gazdasági kapcsolatokat tartott fent az Abaúj megyei Szikszóval, illetve a Hegyalja számos mezővárosával. Kassa nemcsak Északkelet-Magyarország gazdasági centruma volt, hanem a felső-magyarországi városszövetség, az ún. Pentapolis kötelékében a tőkeerős kereskedő és iparos polgársággal rendelkező királyi városok között is primátusra törekedett. Kassa, Eperjes, Bártfa, Késmárk és Kisszeben még a középkor végére visszanyúló szövetsége a gazdasági élet számos területe mellett a céhek tevékenységében is összehangolta tevékenységét. Az „Ötváros" céhszövetséget is alkotott, elsősorban piacai védelmének biztosítására, s a céhszervezet irányítását Kassa kézművesei és a város elöljárói vindikálták maguknak, ami ellen a többi királyi város többször próbált fellépni, nem egyszer a kassai kézműveseknek városuk cé1 Készült az OTKA T 042839 sz. támogatásával. 181