A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Ringer Arpád-Szolyák Péter—Kordos László-Regős József-Heinzlmann Kinga: A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke paleolit leletanyagának revíziós lehetőségei

lévő rész. A legvalószínűbb területe a csarnoknak, ahol hosszabb ideig állhatott tanúfal, az a B2-es barlangrész 1. számú sziklafülkéje. Ezt támasztja alá, hogy a barlangnak kizárólag ezen a részén található nagyobb mennyiségű üledék a falra feltapadva. Ezenkívül az újonnan feltárt 2-es és 5-ös négyzetek területén maximum 30 cm relatív mélységig bolygatatlan, felső-pleisztocén faunát tartalmazó, világos sárgásbarna mészkőtörmelékes agyagot találtunk. A sztratigráfiai jelenségeket egyeztetve sikerült egy valószínű rekonstrukciót készítenünk az 1. sz. sziklafülke rétegsoráról, melyet összevetettünk Kadic 1915-ben felvett, majd 1916-ban közölt metszetével (7. kép). Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a két metszet között 4,4 m a távolság, így a rétegek folytonosságát és teljes egyezését nem vehetjük biztosra. Mivel minden újonnan azonosított üledékből mintákat gyűjtöttünk, a bennük található fauna elemzése, esetleg a szedimentációs vizsgálatok eredménye még tovább finomíthatja majd rekonstrukciónkat. A rétegek azonosítására az 1. sz. sziklafúlkében több módon is lehetőségünk nyílott. A fülke É-i falán, a mai járószinthez viszonyított átlag 1 m magasságban, foltokban üledékmaradványokat figyeltünk meg. Ezek szín és állag szerint jól elkülönültek egymástól, helyenként egyértelműen jelezve a rétegváltásokat. A fülke járó felszínének elbontásakor az É-i sziklafal tövében foltokban, valamint a 2. és 5. négyzet területén összefüggően rétegmaradványokat azonosítottunk. Ezek alapján az alábbi jellemzést adhatjuk a tárgyalt területről. A sziklafenékre közvetlenül települve egy világos rozsdavörös, finomszemű homokréteget találtunk (Kadic-féle 4. réteg? = sárga finom homok), melynek eredeti vastagsága maximum 10 cm lehetett. Ez elképzelhető, hogy nem töltötte ki teljes egészében az 1. sz. sziklafülkét, mivel jelenlétét csak az É-i sziklafal mentén figyelhettük meg. Ezt változó vastagságban (20^0 cm) egy világos sárgásbarna, mészkötörmelékes barlangi agyag fedte (Kadic-féle 5. réteg? = sárga agyag), mely a fülke teljes területén azonosítható volt. Fölötte egy barna, nagy mennyiségű apró mészkőtörmelékkel kevert üledék települt (Kadic-féle 6. réteg? = barna mészkőtörmelék). Ez a Kadic metszetéhez legközelebbi részen elérhette a 60 cm-es vastagságot, a sziklafúlkébe befelé haladva viszont, kb. 5 m után teljesen kivékonyodott. A rekonstruálható eredeti rétegsort fekete vastag humuszréteg zárja. Ez nagy valószínűséggel a Kadic-féle 9. és 10. rétegekkel azonosítható, mivel az 1916-ban közölt metszeten jól látszik, hogy a holocén rétegek közül kizárólag ezek folytatódtak a barlang csarnokának hátsó része felé. A többi jelenkori üledék lerakódása, a Kadic-féle 16. (sötétszürke homokos agyag) és 17. (denevérguanó) rétegeket kivéve, a Szinva-patak időnkénti barlangi betöréséhez és huzamosabb bent tartózkodásához köthető. Ugyanez okozta a pleisztocén rétegek ék alakú kimosását a bejárati folyosóban és a csarnok elején. 4.3. A tűzhely (Szolyák Péter) A víz kezdetben állandó, majd szakaszos, de intenzív jelenléte a Herman Ottóbarlangban egyértelmű hatással volt a szedimentáció folyamatára és ezzel együtt a régészeti leletekre, objektumokra. Részben talán ennek köszönhető, hogy 1915-ben csupán egyetlen tűzhely maradványait tudták azonosítani, melynek még a megközelítő mérete sem rekonstruálható biztosan. Létezését Kadic mindössze egyetlen rövid mondat erejéig tartotta említésre méltónak. Az eredeti metszetrajz alapján csak arra következtethetünk, 16