A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Bodnár Tamás: Birtokos nemesség Borsod vármegyében. A Móré család
kerülése után nem töltötte be. A saját megszerzett és a felesége révén hozzákerült javakkal a megye egyik jelentős személyévé vált. Úgyannyira, hogy 1603-ban Borsod megye alispánja lett 39 , és ebben a minőségben küldte ki a megye Belgiojoso felsőmagyarországi főkapitány beiktatási ünnepségére. 40 Ónodban a városban is volt nemesi kúriája, amihez feltehetően felesége révén a Színyi vagyonból jutott hozzá. 1570-ben ugyanis Színyi Rafael özvegyének, Ilona anyjának, volt itt háza a hozzá tartozó szántókkal együtt, az ekkor készült urbárium szerint. 41 1603-ban adta parancsba Rudolf király az egri káptalannak, hogy iktassa be Rákóczi Zsigmondot az egész ónodi vár birtokába. Az iktatás ellen jó néhányan tiltakoztak, többek között Móré István alispán és fia László is. Ők elsősorban az Ónodban álló nemesi kúria, és egy szintén Rákóczinak adományozott, Bőcsön levő nemesi kúria miatt emelték fel szavukat. 42 Rákóczi Zsigmond a tiltakozással kapcsolatban a következőket mondta: Azt állította, hogy Móré ellentmondása nagy sérelmeket okozott neki. Emlékszik ugyanis, hogy amikor még néhai Perényi Gábor apródja és fegyverese volt, azt a házat, amelyet most az alispán Ónod sáncai között bír, Perényi adományozta Színyi Rafaelnek. 43 (Ugyanekkor kiadja Pap Vince ónodi lelkésznek azt a gabonából járó részt, quartát vagy oktavát, amelyet Móré alispán a prédikátortól megtagadott.) A kúriahely Móré Istvánról fiára, Lászlóra szállt. Rákóczi György 1647 júniusában így írt: „Mi Isten kegyelmességéből töltjük el 54. esztendőnket, de soha Ónodban több nemes házat nem tudtunk az Móré Lászlóénál..." A Móré család itteni kúriáját 1652 előtt nem sokkal eladta Lorántffy Zsuzsannának, Rákóczinénak: „Ez előtt való esztendőkben /1652 előtt/ több korcsmálások is voltának itt az Móré família szabad kúriáján, mely három felé szakadt vala, három korcsmát ámítanak őnagyságoknak nyilván lévő kárukra. Ezen kúriát az mi kegyelmes asszonyunk nem régen azon Móré familiátul pénzen megvétetvén immár... őnagysága számára árulják ezen kúriában is az bort. Ezen kúriához nincsen semmi praesentiója a gróf uramnak." 44 Amikor húsz év múlva az ónodi uradalom tartozékairól újabb felmérés készült, az inventáriumban „Mar" kúriaként emlegetik, bár kétségkívül a Móré-kúriáról van szó, amely még mindig kocsmaként működött: „Régen Mar László szabad curiája volt az méltóságos Lorantffi Zsuzsanna fejedelemasszony őnagysága készpénzen acquirálta az possessoroktól, veteményes kertjével együtt. Ez jó tágas curia. Ezen korcsma ház igen régi, dűlőfélben vagyon, a ház alatt pince, oldala mind körül kőből rakott. Ezen Mar curiájában udvarbírák uraimék akaratjából építtettek zsellérek által négy apró házacskát." 45 Nem jelenti a Móré-kúria végét a vár és város 1670-167l-es leégése sem. Zrínyi Ilona számtartója így számolt be a pusztulásról: „A mi kegyes asszonyunk részére két korcsma volt, az egyik a város piacán Borbély Mihály szomszédságában, Mohi felől. Másik a Móré familiátul megvött curiához ... Ezen őnagysága két korcsmái az város elégésekor elpusztulván, azután in anno 1676 számtartó Gáborjáni István úr a városon építtetett fel egy korcsmaházat." A kúria helye, neve és kocsmai működése a 18. század 39 B.-A.-Z. M. Lt. XV-17. Ónod 1603. 40 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/a. II. köt. 366. 41 MOL. U. etC. 112:1. 42 B.-A.-Z. M. Lt. XV-17. Ónod 1603. 43 B.-A.-Z. M. Lt. IV-501/c. XI. III. 7. Tóth Péter fordítása. 44 MOL. U. etC. 88:23. 45 MOL. U. etC. 25:39. 162
