A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pusztai Tamás: A gönci pálos kolostor 2005. évi régészeti kutatása

A hajó északi és déli felében a falpillérekhez kapcsolódóan 2-2, valamint az északi és déli diadalív hajó felőli oldalán l-l oltáralap - összesen 6 - maradványát találtuk meg (7. kép). Az oltáralapokat az alábbi stratigráfiai azonosítók jelzik: a hajó északi felében, nyugatról-keletre haladva: s57; s62; s65; a hajó déli felében, nyugatról keletre haladva: s70; s72; sói. A hajó területén mindenütt megkerestük a korabeli járószintet. E szint alá csak azokon a helyeken mentünk, ahol a későbbi, a padlóba mélyedő beásások kibontása ezt megkövetelte. A hajó korabeli járószintjére omlott feltöltés vastagsága 0,9-1,2 méter volt. A korabeli járószintet téglalap alakú, a hajó tájolásával megegyező irányba fektetett padlótéglák fedték. E téglaburkolat a későbbi bolygatások miatt csak elvétve maradt meg eredeti helyén, elsősorban a falak, illetve az oltáralapok mellett, l-l sorban. Legépebben a hajó déli falához kapcsolódó oltáralapok maradtak meg (9. kép). A hajófalhoz kapcsolódó oltárokról elmondhatjuk, hogy eredeti szélességük 1,1 m, hosszuk 1,5 m lehetett. Alapozásuk törtkőből és téglából készült. A falpillér, melyhez kapcsolódtak a korabeli járószinthez mérten 1,5 méter magasságig, 0,6x0,4 méteres alapterületű téglalap metszetű, vakolatlan, törtkőből kialakított szerkezet volt (10. kép). A falpillér két oldalán a hajófal vakolata közvetlenül a falpillér vakolatlan alsó tömbjéhez csatlakozik. A vakolt falat fehér mészréteg fedi. Helyenként a vakolat alsó részén, sötétvörös, vízszintesen futó festett sáv nyomait találjuk. A déli hajófalra merőlegesen, téglalap alakú területen elhelyezkedő s70-jelü oltáralap maradványain jól megfigyelhető volt, hogy az 1,1 méter széles oltáralap tömbje a falhoz a 60 cm széles féloszlop által kapcsolódott (11. kép). Az oltáralap nyugati homlokzatán megmaradt a fehér meszes vakolat. Az oltáralapot nyugatról és északról az egykori padlószinthez tartozó, egy sor tégla veszi körbe. A hajó falpilléreihez kapcsolódó négy oltár keleti oldala mindenütt azonos síkban van a kapcsolódó falpillér keleti oldalával. A falpillérek profilált, egy tömbből faragott elemei csak a 150 cm magas törtkőből rakott szakasz után kezdődnek. Ennek oka feltehetően az volt, hogy az oltárok felépítménye a falpillérek eme alsó szakaszát fedte, tehát fölösleges volt kialakításuk során a munkaigényes faragott kövek alkalmazása. Mindebből az is következik, hogy a hajóban megtalált oltáralapok nem egy későbbi építkezés eredményei, hanem a hajóval együtt, egységes építészeti (és liturgiái) koncepció alapján készültek el. A hét oltár 1464-es felszentelési adata tehát meghatározhatja a jelenleg is látható hajó építésének a korát is. Az s61-jelű oltáralap a déli diadalív-pillér nyugati oldalához kapcsolódik. Téglalap alapú tömbje a diadalívvel párhuzamos, 90x180 cm nagyságú. Törtkőből készült. Északiés nyugati oldala meszes habarccsal vakolt. Délnyugati sarkát egy gödör elpusztította. A korabeli padlószinthez mérten 50 cm magas tömbje maradt meg. Szemben az északi diadalív-pillérből kiromlott faragott oltár helyével, a déli diadalíven ilyen kiromlott oltár helyet nem találtunk. Ennek az oltárnak a párjára, a diadalív északi felének nyugati oldalán (az északi hajófal s78-jelü betekintőnyílása mellett) részben a diadalív lábánál, a korabeli padlószinttel azonos szinten található, 30 cm mélységű, 1,2 m széles kiugrás utal, részben az a, már említett, téglalap alakú kiromlás, mely a diadalív nyugati oldalán, a korabeli padlószinthez mérten 2,5 m magasságban egy egykori faragott oltár helyeként értelmezhető. Az oltáralapból és a diadalívből kiomlott oltárból nem maradt meg semmi, ugyanis e területen 152