A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pusztai Tamás: A gönci pálos kolostor 2005. évi régészeti kutatása

agyagfelszínre került egy 8-15 cm vastag sárga agyagos-fehér habarcsos törmelékréteg, helyenként másodlagos helyzetű padlótégla darabokkal, mely réteg az egykori padló elbontott maradványaihoz kapcsolódik (sl 1—14). SÍ 1-14 felszínén helyenként 3-5 cm vastag égett kormos, faszenes réteget láthatunk (slO), melyet nem minden esetben pusztított el a kutatóárok, e helyeken felszínben is dokumentálhattuk (3. boltszakasz). E rétegek fölött s4-6 kései, erdei földdel kevert törmelékes feltöltés van. Az árok területén több gödör megfigyelhető (s9; 13). E beásások kivétel nélkül az slO fölötti kései kevert feltöltésből, vagy fölüle indulnak. A hajó területén tehát az építés korabeli agyagos feltöltés fölött egy elpusztult padlóréteget, rajta égett foltokkal, valamint kései, kevert feltöltésréteget találtunk. Mindezen rétegeket a diadalív alatt egy nagykiterjedésű -s 15 jelű gödör vágja, mely egy a templom pusztulása utáni beásás eredménye (összekapcsolódik az É/3 boltszakasz felszínének bontása során talált s58 törmelékes betöltésű gödörrel). S15-gödörben megtaláltuk a déli diadalív pillér 2 faragott lábazati kövét is. S 15 gödör akkor jöhetett létre, amikor a templom pusztulása után megpróbálták a diadalív faragott köveit kibányászni. A kutatóárok északi metszetét a szentély területén tovább vizsgálva, látható, hogy itt is megtalálható egy szürke agyagos-homokos felszín, mely a korabeli járószint alapját képezte (s36), melyre az s37 számmal jelölt, 30^0 cm vastag, sok téglatörmelékkel kevert omladék került. Fölötte már újkori, humusszal kevert feltöltés van (s38). A szentély s37 jelű téglás omladékrétegét keleti irányban haladva az s31-jelű oltáralapig tudjuk követni, melynek változó, 30-50 cm széles sávja esett a kutatóárokba. Az oltáralaptól keletre nem tudni, hogy folytatódott-e ez az omladékréteg, ugyanis a szentély keleti vége és az oltáralap közötti területen egy - az újkori kevert rétegekből induló, nagyméretű, törtkővel és habarcstörmelékkel feltöltött -s33 jelű gödör mindent elpusztított. A kutatóárok déli metszete A kutatóárok déli falának vizsgálata során hasonló megállapításokra juthatunk, mint az északi esetében. E metszet alapján a már ismert adatokat az alábbiakkal lehet kiegészíteni: az sl2 jellegű, járószint kialakítása során létrejött agyagréteg a 2. boltszakaszban jelentős módon átégett. E réteg alatt olyan, másodlagos helyzetű emberi csontokat találunk, melyek másodlagos helyzetét nem indokolja utólagos beásás. E csontok feltehetően még a ma is álló hajó felépítésének idejében kerültek bolygatásra. Az egykori járószint elpusztított felületét meszes omladékréteg fedi, melynek alján helyenként itt is másodlagos helyzetű téglák találhatóak. A kutatóárok déli metszetfalában a diadalívhez érve jól látható a mindent elpusztító sl5 beásás kései volta, valamint az, hogy a szentély területén megfigyelt, padlószintre omlott téglatörmelékes réteg e területen a hajóba is átért. A szentélybe érve folytatódik a padlószintre omlott s37-téglatörmelék réteg. Az 1990-es kutatás az árok szentélybe vezető szakaszán valószínűsített egy feltételezhető falazott sírt. A mi kutatásunk során e jelenség az s35-számot kapta. Nem volt falazott sír, ez egy 1,2 méter átmérőjű, a korabeli járószint alá 0,4 méterrel mélyülő gödör, ami s37 törmelékréteg fölül indul. S35-től keletre a padlóra omlott s37 téglatörmelék tovább folytatódik s31 oltáralapig. S31 oltáralapnál vágja őt s32 kései gödör, melyet az oltáralap kibányászása során áshattak. Az oltáralap keleti oldalán az északi metszetfalban is megfigyelt s33 gödröt láthatjuk. 149