A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Ringer Arpád-Szolyák Péter—Kordos László-Regős József-Heinzlmann Kinga: A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfülke paleolit leletanyagának revíziós lehetőségei

augusztus 5-én saját kézzel írott levele, melyben alig másfél hónappal a Herman Ottó-kőfülke ásatásának befejezése után, röviden összefoglalja annak eredményeit, és visszautal a barlang feltárására is. A levél mellékleteként szerepel az a kőfúlkéről készített alaprajz, melyre fentebb már említést tettünk

26 (3. kép). 4.2. A sztratigráfia (Szolyák Péter-Kordos László-Heinzlmann Kinga) A Herman Ottó-barlang és a Herman Ottó-kőfúlke egykori rétegtani viszonyaira Kadic metszetrajzán és szöveges ismertetésén kívül csupán Vértes László 1956-os mintavételezésének eredményeiből és saját, 2005-2006-os megfigyeléseinkből következtethetünk. Az 1915 tavaszán lezajlott ásatás alkalmával Kadic a barlang alsó bejáratában és csarnokában összesen 17 réteget tudott elkülöníteni. Ezek közül az alsó hatot pleisztocén, a fölötte lévő tízet pedig holocén üledékként azonosította. A rétegsort, mely a leírás szerint átlag 2,5 m vastag volt, denevérguanó zárta.

27 Mivel a fennmaradt metszet korántsem tekinti át olyan részletességgel a barlang kiásott részeit, mint pl. a Szeleta-barlang esetében, a revízió szempontjából alapvető igényként merül fel, hogy megpróbáljuk a bejárat és a csarnok nem ábrázolt részeiben minél több helyen azonosítani az ismert rétegeket. Kadic Ottokár 1917-es leveléből egyértelműen kiderül, hogy a barlang ásatását 1915-ben úgy fejezte be, hogy „az előcsarnokban megszemlélésre szándékosan visszahagyott részeket."

28 Felhívta a figyelmet arra is, hogy mindössze két évvel az ásatás után ezek a tanúfalak már erősen pusztulásnak indultak, és javaslatot tett azok feltárására. Arra utaló dokumentum vagy leletanyag, hogy ezt valaha is elvégezték volna, nem maradt ránk. A hátrahagyott részek pontos helyét Kadic nem adta meg, és teljes kiterjedésükre is csak abból tudunk következtetni, hogy mekkora költséggel kívánta feltárni őket. A Herman Ottó-kőfülkében 1917-ben 28 m

2-en végzett munkálatai 200 koronát igényeltek, s ugyanennyit kalkulált a meghagyott részekre. Feltesszük tehát, hogy összesen kb. ekkora felület lehetett, amit két évvel korábban nem tárt fel.

29 Habár 1943-ban Kadié Ottokár irányításával a barlang csarnokában, a Herman Ottó-kőfülkében és előtte idegenforgalmi szempontú tereprendezést végeztek, nem tettek említést a felásatlan területek akkori állapotáról.

30 A tény, hogy a tereprendezés ismertetése egy turisztikai és nem régészeti szaklapban történt, még nem zárná ki a lehetőségét annak, hogy ha rossz állapotban is, a tanúfalak akkor még létezhettek. Ennek a feltételezésnek viszont ellentmondott Vértes László 1956-ban, a barlangban és a kőfülkében is elvégzett mintavételezése. Az előbbi helyszínen szerinte a kitöltést teljesen eltávolították és üledékmintát kizárólag a hátsó folyosóból, törmelékmentes sárga agyagból tudott begyűjtetni. Az interglaciális karakterűnek meghatározott üledéket érthető okokból nem tudta Kadic egyetlen rétegével sem azonosítani.

31 Az 1956-os mintavételezés és az 1915ben felvett rétegsor között ugyanis legalább 12 m a távolság és 3 m a szintkülönbség. Vértes a Herman Ottó-kőfülkében kétféle üledéket azonosított: egy világossárga agyagot és a fülke felső, közelebbről meg nem nevezett részében egy barlangi medvés sötétbarna 26 HOM Rég. Adattára. A 3377. leltári számon (121. dob.) 4 dokumentum: levél, térkép, elszámolás, bérjegyzék. 27 Kadic, 1916, 8 (2. ábra), 10-13; Kadic, 1934, 52 (Fig. 20), 54, 56. 28 HOM Rég. Adattára, 121. dob. 3377. 29 HOM Rég. Adattára, 121. dob. 3377. 30 Kadic, 1943,3. 31 Vértes, 1959, 114. 14