A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)

Pusztai Tamás: A gönci pálos kolostor 2005. évi régészeti kutatása

A déli kolostorszárny és az északi hajófal kutatása A déli kolostorszárny északi hajófalhoz kapcsolódó szakaszának további kutatását a 2005. év során végeztük el. A déli kolostorszárny és az északi hajófal találkozásának vizsgálata során az egyik legérdekesebb kérdés az északi hajófalban, közvetlenül a torony szomszédságában nyitott kettő kisméretű nyílás funkciójának meghatározása (3^. kép). E nyílások egyike közvetlenül a torony mellett található, magassága 115, szélessége 70 cm. Ezt a nyílást az ásatási dokumentációban s78-számmal jelöltük. Az északi hajófalban s78 nyílástól nyugatra, 2,9 méter távolságban újabb nyílást találunk, magassága 150, szélessége 68 cm. E nyílást az s79-számmal jelöltük. 2004-ben már részletesen leírtuk azokat a megfigyeléseinket, melyek e két nyílás Guzsik Tamás általi értelmezéséhez kapcsolódnak. A pálos rend magyarországi építészetéről írt, 2003-ban, halála után megjelent munkájában Guzsik Tamás Gönc, Ruszka, valamint Telkibánya területén található egyházi intézmények kapcsán érdekes elméletet állított föl (GUZSIK 2003, 103-104). Úgy véli, hogy a pálos kolostorként működő épület egy részét a 15. század közepén ispotályként - a település nyomorultjainak gondozási helyeként - kezdték működtetni. E két nyílás szerepének, építéstörténetének leírása kapcsán az alábbiakban az ő gondolatait idézzük: ,/í gönci kolostor romjainak a vizsgálata arra utal, mintha idővel az ispotály funkció beköltözött volna a kolostorba. Az északi hajófal két — rendkívül keskeny, ferde rézsűvel kialakított nyílása nem szokásos megoldás egy „normál" kolostori funkciónál. A nyílások nem is érnek le az egykori padlószintig, az egyik csak mintegy 60 cm

6 magasságban kezdődik" A középkori ispotály analógiákra hivatkozva Guzsik oculusnak, betekintő-nyílásnak határozta meg őket. „Mindkét nyíláson keresztül a diadalív előtti két oltárra lehetett rálátni. így a templomhoz északról csatlakozó folyosószakaszról be lehetett kapcsolódni az istentiszteletbe anélkül, hogy a templomban lévő „egészségesekkel" kellene egy térbe kerülni.'" Mint írja: ,^4z említett folyosó-szakasz keleti felénél, a „torony" és a sekrestye vonalában utólagos, de még középkori elfalazások láthatók, talán ezek is az időközben kialakult ispotály-funkcióval függtek össze. így ugyanis kialakult a templomhajó északi falához kapcsolódó, de a keleti, szerzetesi funkcióktól (sekrestye, káptalanterem) teljesen szeparált beteg-folyosó". Véleménye szerint e funkcióváltás azt követően történhetett meg, miután a telkibányai Szent Katalin ispotály kegyuraságát 1450-ben a gönci pálosok megkapták. „Több jel is utal arra, hogy a kolostori élet a 15. század 2. felében a telkibányai ispotály területére helyeződött át" (GUZSIK 2003, 137). Véleménye szerint a gönci Boldogasszony kolostor templomára vonatkoztatott 1464-es felszentelési adat inkább a telkibányai ispotály 1450 utáni átépítését követő újbóli fölszentelésére vonatkozhat, oly módon, hogy immár ő a „Boldogasszony kolostor" (GUZSIK 2003, 139). 2005-ben további régészeti adatokat is figyelembe tudtunk venni e kérdés vizsgálatához. E régészeti adatok alapján meghatározható volt a nyugati - s79. számú nyílás kialakításának valószínűsíthető időpontja, valamint az 1464-es felszentelési adatban említett 7 oltár elhelyezkedése. 6 Ez az adat az ásatás eredményeképpen módosult. L. alább! 143