A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 45. (2006)
Borsodi Madárka című tanácskozás előadásai - Bődi Erzsébet: A magyarországi nemzetiségek konyhája a mai gasztronómiában
A MAGYARORSZÁGI NEMZETISÉGEK KONYHÁJA A MAI GASZTRONÓMIÁBAN BŐDI ERZSÉBET Az 1993. július 3-án elfogadott, LXXVII. számú törvény Magyarországon 13 honos népcsoportot ismer el nemzetiségnek: a németeket, szlovákokat, szerbeket, horvátokat, szlovéneket, bolgárokat, ukránokat, ruszinokat, lengyeleket, románokat, görögöket, örményeket és cigányokat. 1 Ezeknek a népcsoportoknak a történetét Magyarországon a magyar nép sorsával együtt lehet megírni, ezért minősítik őket történelmi nemzetiségeknek, és így tartják őket számon, szemben a közelmúltban nálunk letelepedett, más országból származókkal, pl. a kereskedő s vendéglátással foglalkozó kínaiakkal, a koszovói menekült albánokkal, arab országokból idetelepültekkel stb. A történelmi nemzetiségek a magyar állam politikai-igazgatási szerkezetében önállóságot kapnak, és mint magyar állampolgárok nemzetiségi jogállásuk jogcímén külön anyagi, közigazgatási és egyéb támogatás illeti őket nemzetiségi intézményrendszerükön keresztül. E tudományos tanácskozás szervezőitől arra kaptam feladatot, hogy keressem az utat, illetve az adott környezetüket figyelembe véve válaszokat adjak arra, hogy az említett nemzetiségiek mivel, milyen ételekkel és hogyan játszanak szerepet a jelenkori gasztronómiánk alakulásában. A válaszadás csakis akkor közelítené meg a valós képet, ha többféle kiindulópontot jelölnénk ki, és azoktól elindulva közelednénk a mai gasztronómia tárházához. Mint a hagyományos paraszti kultúra kutatójának, az én biztos kiindulópontom az lehet, ha mindenekelőtt a hagyományos életmódban élő nemzetiségi csoportok, a társadalom ezen rétegeihez tartozó emberek ún. etnikailag speciális ételeiről szólok. Majd megpróbálom felrajzolni ezeknek az ételeknek a népi konyhán betöltött szerepét. Következő lépésben onnan kiemelt, a szakácskönyvekben található megjelenítést kísérem figyelemmel, hogy ez úton következtetni, véleményezni lehessen gasztronómiai népszerűségüket, gyakorlati előfordulásukat az adott etnikumon kívül. 2 Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy ilyen problémafelvetésről tanulmány még nem készült a témakört jól ismerő néprajzkutatók részéről. Ennek több oka van, itt csak néhányat emelek ki. A néprajz érdeklődési köre sokáig a hagyományos kultúrára épült, s nem vált szükségessé ezt a tematikai keretet kitágítani. Nem követték nyomon tehát azt, hogy az általuk „népinek" tartott étel miképpen jelenik meg a közkultúrában. Az okot abban is látom, hogy sem mennyiségi, sem minőségi kritériumok szerint az eddigi empirikus kutatások még nem érték el azt az állapotot, hogy biztos alapot adjanak az egész magyar nyelvterületet vagy akár Magyarországot átölelő összefoglaláshoz. Másrészt sok esetben 1 A szerző az MTA-DE Néprajzi Kutatócsoportjának főmunkatársa, kutatásait akadémiai és az OTKA AT 049349 szám alatt nyilvántartott pályázat támogatásával végzi. 2 Szigeti Andorral kialakított személyes kapcsolatok során kiderült, hogy „ Velünk élő nemzeti és etnikai kisebbségek ételei és ételkészítési szokásai" címmel könyvet állít össze az általam bemutatandó témakörről. Ezúton is köszönettel tartozom Szigeti Andornak, aki önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta a hazánkban élő szerb és horvát nemzetiségiek táplálkozáskultúrájáról szóló összefoglalását. ' 636
