A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Dózsa Viktória: A „Weidlich”-palota Miskolc kereskedelemtörténetében

Kubacska Istvánná, Szabó Béla és neje, dr. Singer Henrik s még sokan a barátok, rokonok közül. A fiatal párt Zelenka Pál püspök, főrendiházi tag eskette.

8 1896-ban, a millenniumi kiállításon, boraival kiállítási érmet nyert, 1900-ban a párizsi világkiállításról pedig díszoklevéllel tért haza. 1897-ben nagy veszteség érte, fia meghalt. Ekkortól 1906-ig minden évben nagyobb külföldi utazást tett a család. Társadalmi szerepének, súlyának első jele saját ösztöndíj alapítása volt a miskolci kereskedők szakmai előmenetele megsegítésére. Ezért a kereskedelmi miniszter elismerésben részesítette.

10 1903-tól három éven át 300 koronát ajánlott fel a Kamarának, hogy fiatal kereskedősegédek külföldi tanulmányútját finanszírozza. Indoklásként említette a Baross Gábor-féle utazási ösztöndíját, amely jelentős mértékben hozzájárult kereskedelmi ismeretei gyarapításához, a kereskedői pályáján való elindulásához. Ösztöndíjára az árukereskedéssel foglalkozó alkalmazottak jelentkezhettek. A jelentkezők közül ő maga választotta ki azt, aki tanulmányútra indulhatott. Az ösztöndíjasnak jelentést kellett tennie útjáról. A pályázók átlagéletkora 25 év volt, ebből kettő több mint 10 éve foglalkozott kereskedéssel. Eltérő iskolai végzettséggel rendelkeztek, 4-ből 3 kereskedő rendelkezett alapfokú minősítéssel. (A századfordulón került középpontba a szakoktatás hiánya, illetve elégtelensége. A kereskedői pálya kapcsán is kiemelkedő helyen szerepelt ez a probléma, melynek csak a háború után kezdődhetett el a feloldása.

11

) Úti céljuk minden esetben Európa volt, főként ausztriai és német városok. Ez mutatja azt, hogy a kereskedők nagyon kis százaléka szándékozott kapcsolatot tartani a távolabbi országokkal. Jobban érdekelte őket a közeli német városok fejlettsége. Az első évben a pályázatot Klein Ignác 25 éves kereskedősegéd nyerte el. A kamarától igazolványt kért, ezzel bizonyítva, hogy mint kamarai küldött tesz tanulmányutat Németországban. Úti programja olyan városokat érintett, mint Bécs, Brünn, Reichenberg, Krefeld, Berlin és Zürich. Nyersáru-beszerzés gazdaságos feldolgozását, munkás- és pénzviszonyokat vizsgált. A levéltár anyagában fellelhető az összes levelezőlap és kísérőlevél, melyeket az egyes városokból küldött a Kamarának. Visszatérte után, Weidlich Pál kérése szerint, jelentést készített útjáról, melyben tapasztalatait, élményeit írta le. Beszámolója ugyanolyan forrásértékkel bír, mint a pályázatkiíró Weidliché a 19. század végén. Egykorú megfigyelést ad a magyar kereskedelem helyzetéről, a külföldi kereskedelemmel való összehasonlításáról, a magyar kereskedők megítéléséről. Újabb bizonyossággal szolgál arról, hogy a századforduló embere mennyire fontosnak tartotta a szakoktatás kérdését, s ebben látta a magyar kereskedelem felemelkedését. Feleleveníti a külföldi tapasztalatait, dicsérve a külföldi kereskedő intelligenciáját, a főnök-beosztott viszony harmonikusságát. Megosztja rossz tapasztalatait is: „...tanulmányutamban érintett országok mindegyikében megegyező volt fogadtatásomban általuk éreztetett titkolózás és féltékenység mindannyiszor, valahányszor magyar voltomra hivatkozva, látási és tudási vágyamat akartam a külföld gyáraiban tapasztaltakkal kielégíteni. ...készségükben csak tartózkodóbbá, csodálatosan kétségbe ejtette őket és bennem a magyar kereskedelem spionját, titkuk veszedelmes ellesőjét látták. Tehát fényes beigazolása annak, hogy mennyire tudatában vannak kereskedelmünk gyarlóságának, s annak sötétsége, ha rajtuk állna annak állandó tehetetlenségben vergődése, mily érdekes calculus az ő üzleti Borsodmegyei Lapok, XII. évf. 68. sz. 1892. augusztus 23. 2. 9 Borsodmegyei Lapok, XVI. évf. 95. sz. 1896. november 20. 2. 10 Szabadság, 1903. március 21. „Újdonságok" rovat 11 Kereskedő Ifjak Lapja, 1906. október 1., Schack B. 1907., B.-A.-Z. m.Lt. IX. 201. 341