A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

Szörényi Gábor András: Csobád középkori és kora újkori falu régészeti-topográfiai kutatása

2. ábra A vármegyeleírásból tudjuk, hogy nyugat felé Kázsmárkra P/4, délre Kiskinizsre Vi, Dobszára szintén Vi, északra Ináncsra pedig l

Á órányi járással lehetett eljutni. A 6. pontban megjegyezték, hogy az utak Dobszára és Kiskinizsre csak száraz időben, s csak könnyű fuvarral voltak járhatóak, a csobádi vendégfogadóhoz vezető úton lévő híd pedig nagyon rossz állapotban volt.

35 így kiderül, hogy a fenti utakon általában nehezen lehetett közlekedni, aminek oka természetesen a környék vizenyőssége és ártéri jellege volt. Az állapota alapján a dobszai út inkább egy másodrangú, idényszerűen használt összekötő út lehetett. A település egyéb külső épített elemei: a településen kívül, a Bársonyos jobb partjától kissé távolabb, a vendégfogadóhoz vezető út mellett körbekerített nagyméretű épületet ábrázoltak. Sajnos ennek funkcióját, jellegét sem a térképen, sem a vármegyeleírásban nem ismertették. (Ezen épület szerepének elemzését lásd a Függelékben.) A település szerves részének kell tekintenünk a Kassa felé vezető országúton fekvő vendégfogadót (Wh. - Wirthaus) is. A térképész a fogadó mellé írta, hogy „Csobádi", ezzel érzékeltetve, hogy a faluhoz tartozik. 18. századi források alapján tudjuk, hogy ez már korábban is fogadóként, kocsmaként üzemelt, sőt feltételezhető középkori eredete, amelynek helye megegyezik a mai község központi, belső részével. [Ezt a vendégfogadót/kocsmát működtette a már fent említett szervitorcsalád 1751-ben.] Mivel ezt erődíthető épületként jegyezték fel a vármegyeleírásban,

36 ezért mindenképpen egy kőépülettel kell számolnunk, amelynek nyomait falkutatással lehetne tisztázni a mai településen. 35 Uo. 65