A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)
Simonyi Erika: Adatok a 10-13. századi kerámiakészítéshez Északkelet-Magyarországról
Az úgynevezett rádlis vagy fogaskerék minta a kutatás jelenlegi állása szerint a 11. században terjedt el és a 12. században is használták még. 45 Mezőkeresztes-Lucernáson nemcsak a „klasszikus" fogaskerék díszre találunk példát, hanem annak „helyi" változataira is: nagy ék alakú rádli díszít több redukált égetésű korai töredéket, de seprőszerű vonalkákból álló, sűrű rádlis dísz is előfordul. Karos-Tobolykán megtalálható a kora Árpád-kor összes jellegzetesnek mondható díszítésfajtája. Az edények többségénél a felső egy/kétharmadot díszíti bekarcolt vonal, csigavonal, hullámvonal. Ritkább a vonal-, illetve hullámvonal-köteges változat, előfordul még a körömbenyomkodás és a fogaskerék minta is. Habár az általam feldolgozott lelőhelyeken nem túl gyakori a fogaskerék mintával díszített edény, az abaújvári földvár leletei között reprezentatív anyagot találunk rádlis díszű fazekakból és palackokból. 46 Éppen ezért nem mondhatjuk, hogy vidékünkre ez az ornamentika kevéssé lenne jellemző. A 12-13. századra a széles közökkel bekarcolt csigavonalas díszítés lett az általános, az edények vállán széles bevagdosásokkal vagy hullámvonallal. 47 Az edény egész felületén lefutó csigavonal megjelenik a bográcsokon is. 48 Ez az uralkodó díszítési mód mind a felsőzsolcai mottéban, mind a hejőkürti késő Árpád-kori házakban lelt kerámiákon. A 13. század első felében már biztosan adatolható a megye lelőhelyeiről a csigavonallal díszített „budai" fehérkerámia, a Hejőkeresztúron feltárt, a tatárjáráskor elpusztult falu romjai közt, nagy számban került elő házakban hátrahagyva, és kutakba behullva. 49 A feldolgozott öt lelőhelyről egyedül Felsőzsolcáról említhetünk hasonló darabokat (10. kép 1.), melynek talán társadalmi-gazdasági háttere is lehet. Régiónkban a 13-14. század fordulóján jelenik meg a fehér kerámia vörös festéssel, amelynek egyik legszebb példája egy négy, függőleges spirállal díszített palack Felsőzsolcáról (10. kép 2.). 50 Párhuzamát eddig csak az alig 20 km-re fekvő Mohiban találtam, ahol egy 14. század első felére keltezhető kútból került elő hasonló díszítésű, de jobb kivitelű, néhány évtizeddel a zsolcaitól későbbinek tűnő palack. 51 4. Égetés Az égetési eljárásokat három csoportba szokás sorolni: kemencében oxidáltan és oxigéntől lefojtva, azaz redukáltan égettek. A foltosra égett edényeket egyszerűbben, gödrökben égethették ki, ezeket neutrálisnak nevezzük. Gödrös égetésnél legfeljebb 700 fokos hőmérsékletig lehet felfűteni a vermet, az edények az egyenetlen hőhatásra foltossá válnak. 52 Már az 1930-as években megállapította Höllrigl József, hogy a kései Árpádkorra az oxidált égetés vált uralkodóvá, 53 elképzelését a későbbi kutatás is megerősítette. A statisztikai feldolgozás bizonyos „helyi" égetési sajátosságokra hívta fel a figyelmünket: Felsőzsolcán a csillámos homokkal soványított töredékek többsége vörösesbarna színű, oxidált égetésű volt. 55 Ezzel szemben a mezőkeresztes-cethalmi 56 és a 45 Takács M., 1996a. 340. 46 Gádor J., 1988. 153. Köszönöm Gádor Juditnak, hogy doktori disszertációjába betekinthettem. 47 ParádiN., 1967.33. 48 ParádiN., 1963. 223., ParádiN., 1975. 122. 49 WolfM., 1997. 142, 145. kép; WolfM., 1999. 169. 50 Simányi £., 2003. 126. 51 Laszlovszky J.-Pusztai T.-Tomka G., 1997. 147. 151. kép 52 Kardos M., 1978.49. 53 Höllrigl J., 1930. 146. 54 Takács M., 1996a. 341. 55 Simonyi £., 2001a. 223. 51
