A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Petercsák Tivadar: „Mezőkövesd anno…” I. Városképek és viseletábrázolások régi képeslapokon

részletét ábrázoló lap. Az elmúlt évszázad városképi lapjain jól nyomon követhetők egyegy település változásai. A grafikai képeslapok is sok értékes ábrázolást őriznek helységeinkről, a fényképes lapok viszont hűen rögzítik a városok és falvak korabeli állapotát, középületeit, tereit és utcáit. Gyakran csak a képeslapok őriztek meg olyan épületeket, utcasorokat, amelyek elpusztultak, vagy lebontották, de szervesen hozzátartoznak a település múltjához. így a képes levelezőlapokat jól hasznosíthatták pl. a második világháborúban elpusztult Varsó helyreállításánál. A városképi lapok változatos témája jelzi, hogy kiadóik mit tartottak fontosnak bemutatni településükről, illetve azt, hogy a vásárlók milyen témájú képeslapokat kerestek. Első helyen szerepelnek a történelmi nevezetességek, műemlékek. A megyeszékhelyeken gyakori a város- és vármegyeháza, bírósági épületek, takarékpénztárak és iskolák mint a polgárosodás szimbólumai. A templom a főtérrel, amely rendszerint piactér, gyakori téma a mezővárosok esetén. A szállodákat, vendéglőket és üzleteket ábrázoló képeslapokat a tulajdonosok elsősorban üzleti és reklám célból jelentették meg. Rendszerint a tulajdonosok nevei is olvashatók a boltok bejáratánál. 1920 és 1940 között emelték az első világháborús emlékműveket, országzászlókat, s ezekről mint helyi nevezetességekről képeslapok is készültek. 1945 után az új lakótelepek, kulturális és szociális létesítmények, parkok egészítik ki a tematikát. Falvaknál gyakori a Hangya szövetkezet, orvosi lakás, gyógyszertár és malom. Általános a főutcái látkép a templommal, utcarészlet egyegy üzlettel és az előtte álló emberekkel, az éppen ott elhaladó szekerekkel. A 19. század végétől a képeslapok külföldön és Magyarországon is sorra mutatják be az érdekesnek tartott színes helyi népviseleteket, a népművészet emlékeit, hiszen az ilyen lapokat az idegenek mindig szívesen vásárolták. Természetesen a legtöbb képes levelezőlap az ismertebb néprajzi csoportok és tájak díszesebb és látványosabb népművészetét mutatja be. A felvételeket rendszerint helyi kiadók készítették és forgalmazták, a 20. század második felében pedig a Néprajzi Múzeum és a megyei múzeumok legszebb fafaragásairól, szőtteseiről és díszes kerámiáiról készült fényképek is megjelentek. A néprajzi képes levelezőlapok zöme idegenforgalmi céllal, a helyinek vélt sajátosságok bemutatására jelent meg. Ezek a lapok a közfelfogás szerinti vizuális ismeretet jelenítik meg. A Hortobágyról élő romantikus képbe jól illenek a pányvavető csikóst, az ökörgulyát vagy a hídi vásárt bemutató lapok. Kalotaszeget a díszes lakásbelsőkkel, szépen faragott kapuval és varrottasaival szokás jellemezni. Kevés fénykép készült természetes környezetben, jellemzőbbek az idegenforgalmi célból rekonstruált, beállított kompozíciók. A hagyományos öltözetű nőket és férfiakat gyakran műteremben, áloszlopok és festett háttér, műtermi bútorzat előtt fotografálták. A magyar falurészletekről készített felvételeken sokszor a régen eltűnt parasztházak is megtalálhatók. A hagyományos alföldi paraszti gazdálkodás emlékei is megjelentek néhány 19. század végi képeslapon, így Haranghy György eredeti felvételei alapján a hortobágyi pásztorélet hétköznapjai, szántás nyolc ökörrel vagy a gabona tisztítása szórólapáttal. Több olyan népszokás is látható a képes levelezőlapokon, amelyek idegenforgalmi érdeklődésre is számot tarthattak: ilyen pl. a mohácsi busójárás. Itt Mezőkövesden magától értetődően mondhatjuk, hogy az egyik legismertebb és legszínesebb magyar népviselet a matyóké. így természetes, hogy már a 20. század elejétől nagy számban jelentek meg képeslapok Mezőkövesd és a szomszédos matyó települések népművészetéről a mezőkövesdi Balázs Ferenc könyv- és papírkereskedő, valamint az egri Baross nyomda kiadásában. Kortörténeti és néprajzi dokumentumok a 19-20. század fordulóján fényképezett mezőkövesdi szabadkéményes, ágasfás-szelemenes és üstökös tetőzetű lakóházak vagy a jellegzetes tüzelős ólak. Az 1930-as években azonban 699