A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 44. (2005)

KÖZLEMÉNYEK - Veres Tamás: Az egyház, hitoktatás, hitélet visszaszorítása Szerencs környékén 1948-1953 között

A taktaharkányi iratot a tantestület aláíratta a tanulóival is, akik jelentős része nem érte el a 14 éves kort. A kesznyéteni iratban a „mindszentizmus" elítéléséről beszélnek. A girincsi beadvány „fekete reakcióról" beszél. Nem csoda, hogy a helyi esperes Potoczki János megtagadta az aláírást. Tállyán Füzesséry Károly pápai kamarás nem vette át az iratot, ellenben felolvastatta, majd kijelentette, hogy az egyházi főhatóságoknak minden körülmények között engedelmeskedik. Hernádnémetiben az iskola „természetesen" csatlakozik a kampányhoz. Az igazgatónő saját mentegetésére közli, hogy volt apáca nevelőjét külön ellenőrzi, de az jól dolgozik, sőt „eleven példákkal támasztotta alá, a fekete reakció demokráciaellenes magatartását." Ricsén a pap elfogadta a követeléseket, s ígéretet tett, hogy körlevelet nem fog kihirdetni. Tiszalúcon a lelkész: „Alkalmazkodás és miheztartás végett átveszi." Alá is írta. Alsóregmecen: „D. Rusznák Miklós a nemzeti bizottság elnöke, L. Timkó János hegyközségi bíró és Vojtkó János MDP-titkár megtagadták (az aláírást)." „Bajzáth József azon megjegyzéssel nem írta alá, mint az MDP tagja, hogy ő már szégyelli, hogy minden ilyen kezdeményezés az MDP-től indul ki, tehát ő, mint a Nemzeti Bizottság jegyzője írta alá, mely aláírást csak felelősségre való vonás után volt hajlandó megtenni." Girincsen Szabó József jegyző nem tudott tüntetést szervezni, hanem az elöljáróság hozott egy határozatot, és a kesznyéteni tüntetésről jövő elvtársakkal együtt elmentek a paphoz, aki: „nem írta alá, azzal az indoklással, hogy mégis az az ő kenyéradó gazdája, és nem dobja magát az oroszlán, értsd MDP torkába önként, mert az ő véleménye szerint ez csak a kezdet." Mikóházán a jelentést író Kocsis Margit tanítónő fontosnak tartotta kiemelni, hogy „Tulipán Miklósné, mivel tudta miről van szó, elolvasás nélkül írta alá." Bodrogolasziban az egyházi személyek megtagadták az aláírást. A katolikus papok, dr. Szász László görög katolikus paróchus és Petsár Béla római katolikus plébános, kanonok egyetértettek a 100 fős tömeggel, de nem írták alá. (A tömeg igen változékony fogalom a különböző jelentésekben, ha az ellenségről vagy a saját megmozdulásaikról volt szó, akkor már igen kis létszám is lehetett tömeg.) A református lelkésznél a felvonulók „15 főnyi embertömeget" találtak, akiket „a kulák pap a saját védelmére gyűjtött össze." Ugyanis: „Fáj neki, hogy a nép a feleségétől 200 hold földet eldemokratizált." Jelentőnk itt kissé patetikus hangnemre vált, az események szinte világtörténelmi jelentőségűvé duzzadnak: „Nincs szükség Mindszentyre, annak csatlósaira, avagy a Református Egyháznál annak partizán csoportjára.(...) Míg a nép, a felkelt nép kint a himnuszt énekelte, Veres Imre református lelkész leküzdötte izgalmát, melyet a nép jelenléte idézett elő őnéki is." Végül diadalittasan kijelenti: „Megállapíthatjuk, hogy Mindszenty (az eredeti szövegben következetesen kisbetűvel) egyik partizán csoportját lelepleztük Veres Imre helybeli református lelkész személyében." Zemplénagárdról Gönczy Bertalan igazgató azt jelentette, hogy „a felvonulást megelőző MDP gyűlés alatt elterjedt a hír, hogy a papot elviszik, a paplak és a templom ablakát be fogják verni, ezért a tüntető tömeget (kb. 70 felnőtt és 25 úttörő) a lelkész kapujában botokkal felfegyverzett tömeg fogadta." A pap megakadályozta az incidenst, megnyugtatta a kedélyeket és hazaküldött mindenkit. „Ha a tüntető tömeg a nyugalmát meg nem őrzi, véres incidensé fajulhatott volna a felvonulás." Révleány váron és Őrhegy tanyán nem volt katolikus lelkész, ezért felvonulást sem rendeztek. A Berzék község eseményeit bemutató jelentés összefoglalja az események ideológiai hátterét: E szerint a támadások, melyek a kormányrendszert érik, a fokozódó falusi osztályharc következményei, s ennek során a „ klerikális reakció " védelmére kel „a tőkés rendszer maradványának, a kulákságnak. (...) Különösen a katolikus községekben 664